A túrázáshoz sok minden hozzátartozik… a felszerelés, a jókedv, esetenként a túratársak, természetesen a szép környék, de az olyan ínyencek számára, mint én mindenképpen hozzátartozik a gomba is.
A gomba kedvelő turista abban különbözik a többitől, hogy kifejezetten örül az esőnek. Ha ugyanis esik, akkor 5-10 nap múlva már jó esély van arra, hogy az erdőkben, tisztásokon, netán réteken gombát találjunk.
Az idény pedig egész évben tarthat. A sok eső miatt a tavasz és az ősz a legjobb időszak, de még olyan fajok is akadnak, amelyek kora télen nőnek ki a földből (pl. a téli fülőke). A legkedveltebb gombák a csiperkék, a galamb gombák, a vargányafélék, a róka gombák, és a pöfetegek, de rizikét, pereszkét is szedhetünk. Ez azonban nem veszélytelen, hiszen a jóízű ehető gombák mellett számos mérges gomba is megbújik az erdők mélyén, amelyek közül néhány halálosan mérgező, éppen ezért nem árt vigyázni! Addig ne szedjünk gombát, míg nem ismerjük fel legalább a gyilkos galócát, és mindenképpen nézessük meg a zsákmányt szakemberrel! A legegyszerűbb az, ha elvisszük magunkkal a piacra, hiszen a legtöbb nagyvárosban a piacon van hivatalos gombavizsgáló hely.

De mi kell még a gombászáshoz? Nem árt, ha van kosarunk, amiben összegyűjthetjük, mert a zacskóban befülled és összetörik. Kell még kés is, amivel a tönköt levágjuk, (persze az ismeretlen fajokat könnyebb úgy meghatározni, vagy meghatároztatni, ha a gomba egésze látszik) és persze nem árt egy gombás könyv (gombahatározó) mert azért úgy igazán nagy a siker, ha megpróbáljuk mi is betájolni, amit szedtünk.
És most lássuk az egyes gombákat: leggyakrabban két típussal találkozhatunk, a bazidiumos (azaz lemezes) és a tömlős (azaz szivacsos, csöves szerkezetű) gombák. Az első típusba tartozik például a csiperke, a galamb- és a róka gomba, a másodikba pedig a vargánya és tinóru félék. Rövid gombahatározómat először a hírhedt galócákkal kezdeném.
Amennyiben kérdése van forduljon hozzánk!

Bakó Klára