Adatok:

Ha választanom kellene, az hiszem először megkérdezném mire kell. Úgy érzem a La Sportiva egy igazi bakancs a szó eredeti értelmében nemcsak megvéd és segít, de egy olyan lábbali ami minden időben akárhová akármennyi ideig elkíséri az embert mintha rá öntötték volna bár vannak hibái. A Hanwag minden kihívásnak megfelel, mindenhol tapad, nem töri a lábat, komfortos, de jó kibújni belőle, igazi használati "eszköz"!

Röviden a két bakancs szerintem össze sem hasonlítható bár elméletileg ugyanazt a kategóriát - nemcsak árban - képviselik.
A La Sportiva Tibet egy nagyon kényelmes szinte már-már puhának mondható kényelmes túra bakancs. Az első pillanattól kezdve ahogy belebújtam beleszerettem, szinte zokniként fogja körül a lábam és mégis hagy mozgásteret neki, a vastag az igazán vastag bőr nem mint egy kemény élettelen valami van a lábam körül hanem együtt hajlik mozog velem. A Hanwag három év alatt az első olyan bakancs volt amibe belebújva kényelmesnek és igazán komfortosnak volt mondható de ennek ellenére egy lényegesen keményebb és durvább bakancs. Nem annyira öleli mint inkább satuba fogja az ember lábát, bár hosszú távon sok panaszom nem lehet rá, egy nap gyaloglás után se volt fáradt a lábam, nem éreztem törést rajta, egyszerűen egy kicsit elgémberedett és szabadságra vágyott! ALa sportiva egész nap rajtam van akkor sem veszem szinte észre, a Hanwag már macerásabb, nehezebb, keményebb benne járni, amitől kicsit természetellenesebb is a mozgás. AHanwag eszetlen tapadásának (vibram talp:) és a boka fogásának csak előnyét láttam a La sportivval szembe. Bár nem estem el benne, és minden körülmény között tapadt, nem éreztem annyira biztosnak a lépéseimet a keményebb tartás miatt. Az az érzésem ha megcsúsznék és elesnék az én súlyommal az igaz, hogy megvédené a bokámat, ami a La Sportivának nem mindig sikerült, de szerintem a lábszáram törne el. Számomra, ami fontos mindkettő egy bőrből van, így kevesebb az esélye, hogy a varrások szétmenjenek, beázzon a cipő. Jól dolgozik mindkét bőr, bár a Hanwag-nál inkább nem dolgozásról van szó, keservesen nyekereg miközben próbál ellenállni az egy mázsámnak. Bár ez utóbbi csak fél éves és nem tudok sokat elmondani a bőr állapotáról csak, hogy jó. A La Sportiva 12 év alatt kiválóan teljesített, és nem szabad elfelejteni még mindig használom sétákra, a bőr alig repedt meg és finoman megpuhult.

Összegezve:
Ha választanom kellene, az hiszem először megkérdezném mire kell a bakancs és utána választanék a kettő közül, mindkettő másért és másra jó. Úgy érzem a La Sportiva egy igazi bakancs a szó eredeti értelmében nemcsak megvéd és segít, de egy olyan lábbali ami minden időben akárhová akármennyi ideig elkíséri az embert mintha rá öntötték volna bár vannak hibái. A Hanwag minden kihívásnak megfelel, mindenhol tapad, nem töri a lábat, komfortos, de jó kibújni belőle, igazi használati "eszköz"! Mindezt annak ellenére mondom, hogy ez a La Sportiva szerintem az egyik ha nem a legjobb bakancsom amim valaha lehetne.h, 2009.01.12 15:46 — KuruczG

Leírás:

A gombák királynője; kecses, elegáns, (semmi hivalkodó, vagy oda nem illő szín), és méltóságteljes.
Ebben az esetben a név rendkívül találó, hiszen a gomba kalapja világos alapon sötét barna pöttyös, hasonlít az őz bundájához (bár ott a pöttyök fehérek) és hosszú 15-30 centis vékony, kecses tönkkel rendelkezik, ami valóban hasonlíthat az őzgida karcsú lábaihoz, a tönk alján pedig egy nagy gumó van, amit beazonosíthatunk a patával.
Van gallérja is, akár a galócáknak, de nem a galócafélék, hanem a csiperkefélék családjába sorolható. A gallér egyébként nagyon jópofa; olyan, mint egy gyűrű, és ha a kalapból csuklósan kifordítjuk, fel-le lehet tologatni a tönkön anélkül, hogy szétesne. Az angolok napernyő-gombának hívják az őzlábat, ami viszont a kalap alakjára utal. Na nem a fiatal gombáéra, mert akkor a kalap még teljesen rágömbölyödik a tönkre és inkább bunkóra, vagy jogarra hasonlít, hanem a már kifejlett őzlábéra, melynek kalapja ernyőszerűen kiterül, és középen púpos marad. A púp egyszínű, sima, a kalap pedig szálas pötty-szerű pikkelyekkel díszített. A fehéres lemezek a tönk körül nőnek, elég sűrűn állók, a gomba húsa pedig jóval puhább, mint az eddig említett fajoké.
A nagy őzlábgomba mellett még más fajok is megjelennek, ehetők és mérgezők egyaránt. Itt azonban nem az íz a kulcs, hanem a méret.

Az alacsony növésű őzláb-királynőkkel ne álljunk szóba, mert azok nem ehetők, de ha legalább 10 centi hosszú a tönk, akkor mehetnek a tányérba, és aztán lehet belőlük jó kis leves vagy rántott gomba. A tönk azonban becsapós, mert hiába szép hosszú, meg impozáns, belül üreges, amúgy meg olyan rostos és kemény, hogy legfeljebb szárítani lehet.
És hogy merre keressük az őzlábat? Jó eséllyel találhatunk rájuk világos erdőszéleken, de a lombos- és fenyőerdők mélyén is, májustól egészen novemberig. Ezt az is bizonyítja, hogy egyszer a Vértesben egy október végi túrán az első hó leeste után szedtünk őzlábat, méghozzá több kilót. Szerencsénkre kimagasodott a hóból, és így nem volt nehéz megtalálni.

Bakó Klára - 2009.01.20 17:12 — BakoK

Megfontolandó:

Nagyon gondold meg, hogy mire kell a bakancs?
- sétálni, túrázni,
- hegyet mászni (kemény extrém körülmények is előfordulnak),
- téli lábbelinek (mindenre, utcára, vegyes használatra de főleg hétköznapokra),
- csak úgy?

Mikor fogod hordani?
- télen - nyáron,
- télen, hóba túrázni,
- nyáron túrázni, sétálni,
- vegyes utcainak.

Mennyit szánsz rá? (Itt nem arról van szó, mit engedhetsz meg magadnak, hanem meddig mész el egy jó bakancsért)
Mert lehet sok pénzed és akarhatsz jó szerelésben mászkálni, de nem minden célra kényelmes egy drága extrém körülményekre kifejlesztett cipő (sok márkát írhatnék ide, vannak divatosak és kevésbé ismert, de elismert márkák).

Ja, és nézd meg egy másik cipőd orrát le van e rúgva? Ha sérült a bőr akkor erősített orrú cipőt kellene venned. Mi az? A cipő orr részére erősített gumiból (esetenként nyers gumi) készített plusz réteg.

Szempontok minden esetben:
- ma már minimum, hogy valamilyen impregnált anyagból legyen, nem kell bedőlni a nagy szövegeknek, hogy minden bakancs beázik előbb vagy utóbb (de nem mindegy mikor, Gore-tex legyen benne, bár a nagyon drága Han-wag-ban sincs)
- a fűzők felső része akasztós, vagy könnyen oldható (nehéz ki-bebújni)
- minimum vibram talp (a jó bakancsgyártók már mind szerződésbe álnak velük és ilyen talpakat használnak), vagy erősen bordázott (nem kellenek 2,5 cm mély bordák, de határozottak legyenek) kemény (ne tudd meghajlítani vagy nehezen) talpú, előnyös, ha van a sarok és a talp között egy erős boltozat,
- kevés varrás legyen rajta, ez minden cipő gyenge pontja,
- bevarrt nyelvrész (ha az egész cipő bőr, ez is az legyen),
- kicsit legyen nagyobb, mint a lábad, (a kedvesemnek sajnos a nagyon jó La Sportiva bakancsa nyomja a lábát mert kicsit összeszáradt a bőr), de ne mozogjon benne előre hátra a talpad,
- sokáig próbálgasd, sok bakancsot húzzál fel, nem lehet se nehéz se kényelmetlen,
- az elején legyen valami megerősítés, ha rugdosós típus vagy,
- a cipő jól fogja lábad.

Tapasztalataim:

Ne foglalkozz a márkával! Persze ez csak korlátok között igaz, én is nagyon szeretem a Columbiát, Merrell-t amik manapság divatossak, de ugyanúgy kiválló cipők a Adidas, Olang, The North Face, Meindl stb....

Túracipő (divatosan: multisport?)

Két márka cipőivel volt dolgom. Túrázásra, "terepfutásra" (kocogásra), utcára, utazásra használtam őket, néha egy-egy erősebb igénybevételnek is ki voltak téve.

A Columbia kibírt öt és fél évet, (egy Mecsek 50 teljesítmény túrával kezdett 2 naposan, ahol bokáig érő sár és 3 órán át szakadó eső fogadta) először a talpa kezdet teljesen elkopni, majd a varrások kezdtek szétmenni az orr és az oldal részeken (de még mai napig használom munkára, kétszer javíttattam cipésszel). Irtó sokat gyalogoltam benne és talán ha kétszer törte fel a lábam ez idő alatt. Egyébként egy teljesen bőrből készült könnyű modell, nem túl agresszív talpal.

A hasonló célra vásárolt Merrell (többet futottam benne, de kevesebbet használtam betonon), 5 hónap alatt visszacserélték (elkopott a talpa, egyébként egy nagyon-nagyon kényelmes csak kicsit drága cipő). A "cserébe" kapott Merrell egy kevésbé futó alkatú cipő, az eltelt 6 hónapja amióta viselem csak jókat, mondhatok róla. Nekem nagyon tetszik, ahogy rásimul a lábamra és mégis hagy teret a mozgásának, egyszóval újabb "kedvenc" cipőt találtam. Szintén egy teljes bőr cipőről van szó, Vibram talppal, amelyik eddig jól tapadt minden felületen.

Mindkét cipő puha nubukszerű (nem tudom mi a speciális neve) bőrből van. Én nem szeretem, ha az ilyen célra használt cipőkbe bármilyen vásznat használnak (ez csak szokás kérdése). Egy hasonló célra használatos Adidas cipőről csak mint kívülálló tudok írni, de talán egyszer a használója is papírra veti tapasztalatait.

Bakancs:

Amióta az eszemet tudom mindig volt túrabakancsom (egy vibram talpassal kezdődött, általános iskola 6 osztályába kaptam ez 16 éve volt, ma a párom hordja kerti munkára és kutyát sétáltatni, plussz az egész család gyerekeit körbejárta a 38-as bakancs). Bakancs vásárlásakor a bőrt, a talp minőségét, a kényelmes viseletet (nem szeretem, ha már az elején szorít, és majd betörik, annyira "nagy" a választék miért ne legyen az elejétől fogva kényelmes) tartom szem előtt. Fontos szempont még, hogy ne legyen egy nagy durung a lábamon, ami csak nehezítené a járásomat.
A legjobban a La Sportiva bakancs jött be eddig, nagyon kényelmes és nagyon sokat bír, az enyém már 7 éves. Az egyetlen gondja, hogy nagyrészt elkopott a talpáról a minta, így azon gondolkodom, hogy inkább új talpat rakatok rá, minthogy megváljak tőle.
Általam ismert jobb márkák a La Sportiva (elsődleges kedvenc), Meindl, Han-wag, Garmont, (azt hiszem így írják) Lafuma, Vaude, Salomon. Olang de nem a márka a fontos.

Befejezésül:

Ha sétálni, túrázni, nyáron, vegyes utcai felhasználásra szánod lehet több bőrből esetleges vászon bevarrásokkal. Más esetekben kevés legyen a varrás, az ujjaidnál szinte semmi ne legyen.
Van egy nagyon jó rendszer, ami úgy öleli át a lábad, mint egy zokni, ebbe futni jó, de bakancsba előbb utóbb idegesíti az embert. Tudjanak mozogni a lábujjaid egy kicsit. Vastag zokniban próbáld meg a cipőket.
Én az egy bőrből varrt, csészeöntésű bakancsokat kedvelem, de nem mindenki egyforma. Szerintem érdemes mindenhol körülnézni egy jó bakancs akár 5-10 évet is kibír és minél öregebb, annál kényelmesebb (nem mindig, mert a kezeletlen bőr kiszárad). Egy túrán pedig a kényelem a legfontosabb.
Érdemes vadászboltokba is bemenni.

Sok sikert a cipőválasztáshoz!2009.02.11 10:21 — KuruczG

Leírás:

A galambgomba igen gyakori Magyarországon, szinte minden gombászkörutunk alkalmával elénk kerülhet néhány példány, hiszen csak hazánkban több mint száz faját ismerjük.

Első látásra nem nagyon lehet tudni miről kapta a nevét, de szerintem a hasonlóság oka a fehér húsban rejlik. Mindenféle színben előfordul, van piros, (például a szintén szemléletes elnevezésű hánytató galambgomba) fehér, (pl. a földtoló galambgomba) zöld,(varashátú galambgomba) kék,(kékhátú galambgomba) és sárga is. (pl. baracksárga galambgomba) Természetesen a szín a kalap színére értendő, (amely 5-15 cm átmérőjű, kezdetben félgömb alakú, majd ellaposodó kalapot jelent), mert a tönkhöz nőtt, sűrűn álló, és többnyire vékony lemezek, és a hengeres tönk fehér. (Na jó, a lemezek lehetnek krémszínűek is).
A nemzettség jelei eléggé könnyen felismerhetőek, de a sok faj miatt ember legyen a talpán, aki mindet pontosan meghatározza. A leggyakoribb fajokat azonban jó ha felismerjük. Ezek a dióízű-, a kékhátú-, a földtoló-, és a hánytató galambgombákra bukkanhatunk. Egyébként érdemes tudni, hogy a galambgombáknak van két meglehetősen megnyugtató tulajdonsága, ami miatt kezdő gombászoknak is ajánlom. Az egyik az, hogy ténylegesen mérgező nincs közöttük, így maximum a hánytatásig juthatunk el, a másik, hogy ez is kiküszöbölhető, amennyiben még nyersen megkóstoljuk a gombát. Amennyiben nem ehető példányt találtunk, csípős ízt érzünk, és így még akkor kiszórhatjuk a renitens példányokat, mikor az erdőben vagyunk.
Az erdő kulcsszó ebben az esetben, mert ezek a gombák csak erdei talajon, lombos erdőkben, (esetleg fenyőerdőben) érzik jól magukat, itt viszont júniustól novemberig megtalálhatjuk őket. A vadászatnál érdemes megnézni a tönköt, mert ha eltörjük, a belsejéből kiderül, hogy mennyire kukacos az adott gomba. (Egy bizonyos mennyiség fölött ugyanis nem éri meg a fáradtságot, és a galamb a kukacosabb fajták közé tartozik.) Ha viszont relatíve kukacmentes gombára akadtunk, akkor csak a főzés marad hátra: a kalapokat kisüthetjük tepsiben, de nagyon jó húsokhoz, levesbe, és salátának is.

Bakó Klára - 2009.01.20 17:02 — BakoK

Útvonal vázlat:Adatok:Leírás:

Néhány jótanács, hogy mire figyelj hátizsák, övtáska vásárlásakor, kiválasztásakor.

Megfontolandó:

A zsák nagyon fontos, soha ne menjünk túrára zacsival, szatyorral vagy manapság divatos oldalzsákkal (nem övtáska, hanem félvállra akasztható egyhevederes zsák). Minden túrához megfelelő méretű zsákot viseljünk. Amennyiben nincs erre megfelelő zsákunk, akkor se elégedjünk meg az oldalzsákkal, egy rossz hátizsák is többet ér, mint 10 oldalzsák. Túrázás közben szükségünk lehet mindkét kezünkre, amelyek csak így használhatóak. A zsák egyenletesen terheli a hátat a legoptimálisabb helyzetben, így talán megússzuk a kezdeti hát- és derékfájásokat.
A túrazsákok nem összekeverendők az iskolatáskákkal, kevésbé merevebbek, teljesen más a funkciójuk, álltalába jobban fekszenek a háton, vékonyabb szerkezetük kellemesebb viseletet biztosít. Mindezek ellenére, ha gyerekünket túrára engedjük és nincs más, inkább vigye az iskolatáskát, mint szatyrot.
Régi "katonai" és túrazsákok: (sokáig használtunk ilyet, hiszen csak ezek léteztek, sőt egy időben még a színválaszték is csak sárgából kék és pirosból állt). Nagyon jók túrára, általában felülről pakolhatók, és zsinórral és egy ráhajtható füllel zárhatóak, ritka esetben van a külsejükön zseb.
Hátrányuk, hogy a ma kapható zsákokkal ellentétbe nincs tartásuk, csak lifegnek a háton, a hevederük vékony és vág, valamint nehezen beállítható. A súlypontjuk általában mélyen a derékon van, ezért nagyon kényelmetlenek.
A felülről pakolás és a külső zsebek hiánya miatt nehezen lehet benne megtalálni bármit is (egy igazi régi katonai, illetve túrazsák megpakolása már maga is tudomány).

Az iskolatáskákat nem gyaloglásra tervezték, lehet dobálni, telepakolni őket de nem hosszan súlyt cipelni. Általánosan formájuk is szögletes és a könyvekre "alakított". Van egy két márka amely mára monopol helyzetben van, de szinte bármilyen márka nélküli modell is megegyezik ezekkel, csak rövidebb ideig bírja.

A "modern" túrazsák ismérvei: jó anyagösszetétel (a jó és a silány minőségről lejjebb írok), változatos méretek, merevített, hosszított ergonomikus zsákfelépítés

Erős, a külső igénybevételeknek ellenálló anyag (pl. cordura) legtöbb esetben impregnált (az impregnálást több nagy ázás után, de max három - saját tapasztalat - évente ismételni kell a boltokban erre a célra kapható anyaggal). Az impregnált anyagok belső felülete olyan, mintha ragasztós lenne, a varrások általában le vannak ragasztva, mint a kabátoknál. Figyeljünk a varrásokra, az erős, szép varrások sokat elárulnak a minőségről.
Cipzárral záródó zsebek, illetve nagy rekeszek a jellemzik. Ami azt jelenti, hogy a legnagyobb rekesz körül található záró cipzár általában két kocsis (oda vissza húzható) és nagy a nyílás. Ez a leglényegesebb tulajdonság, a cipzár elhúzásával az egész zsák kinyitható szinte.
Tele vannak hevederekkel (ez a hegymászáshoz szükséges eszközök tárolására kell(ene). A legtöbb esetben vannak a cipzárakat tehermentesítő hevederek. A bringás zsákoknál kívül hálók, illetve tartó van a bukósisaknak. Széles, párnázott, könnyen állítható vállpántok jellemzik (terhelve is). A pántok állítása a heveder alsó felének visszahajló részének húzásával történik, az oldás a feszítő emelésével. Jobb esetben a heveder a párnázat külső felületén fut és nincs belevarrva (ami bele van varrva az általában nem fut végig). Általában van lehetőség a vállpántok összecsatolására a mellkason, bár ez inkább bringás zsákokra jellemző.
Szinte minden estben találunk rajtuk derékpántot (nagyon jó szolgálatot tesz nehéz terepen, illetve tele zsáknál).

Manapság szintén elvárás, hogy a hátunknál nedvszívó anyagból kialakítottak legyenek, valamint található legyen, még a kis zsákokban is, egy hátmerevítés (könnyű műanyag, polisztirol, habszivacs, aluminium, polietilén). Jobb esetben egy gerinccsatorna (kiálló gerincű túratársaink hátát ne nyomja a zsák:), valamint kis csatornák és osztott párnákkal barázdált felület, ezt ergonomikus tervezésnek hívják. Eggyes zsákoknál, egy kifeszítet háló eltartja azsákot a hátunktól így megakadályozva az izzadást (én ezt részesítem előnyben).

A nagyobb zsákoknak amiket gyakrabban a földre teszünk, jó ha van az aljukon egy vízálló, vastagabb erősítés.

Minőség, márka kérdése:

Szeretem a jól bevált termékeket, ezek esetemben a Trek, Loap, Deuter zsákok, valamint nagyobbak (űrtartalomra) esetében a magyar Alto-k. Hangsúlyoznám azonban, hogy minden márkának, jó vagy kevésbé jó zsáknak, megvan a előnye és a hátránya.
A legfontosabb, hogy amikor felhúzzuk pakolva és üressen is kényelmes legyen és kiszolgálja minden igényünket.
Fontos továbbá, hogy ne az első túrán hagyjon minket cserben (kiszakadnak a gyengébb anyagok, ha valamibe beleakadunk, idejekorán átázik, szétmegy a cipzár, kiszakad a heveder, eltörik a csat vagy a feszítő, ezek mind hétköznapi problémák amelyek a legrosszabb esetben fordulnak elő). Nincs különösebb bajom a gyengébb minőségű névtelen, agyonvarrt távolkeleti termékekkel sem (hiszen a jobb márkákat is ott varrják csak azok minőség teszten mennek át, míg az utóbbiak nem), hiszen van egy-két szép darab köztük. De amikor megfogja az ember az az érzése, hogy már így üresen is széteshet bármikor. Szimpla, sok esetben egymást keresztező varrások, elvarrások teljes hiánya, gyenge anyagok mutatják a rosszabb minőséget.

A jó, illetve kimagaslóan jó márkák már szinte csak a turisztikai, illetve vadászboltokban kaphatóak. Kicsit magasabb árfekvésűek, (bár szerintem az utóbbi 4-5 évben szinte alig ment fel az áruk), viszont már fogásra is nagyon jók, kemények és elnyűhetetlenek. Bár itt jegyezném meg, hogy a két Trek zsákunkban volt cipzárcsere.

Szinte minden turisztikai termékről elmondható, hogy a vásárlást ne a nézelődéssel kezdjük hanem azzal, hogy előre tisztázzuk magunkban, mire is kell az adott termék.
Ha valaki csak egy kicsit is többet megy, hamar rájön mekkora és milyen zsákokra van szüksége a különböző hosszúságú, nehézségű és időtartalmú túrákhoz.
Számomra, mivel több hobbim is van, szinte elengedhetetlen több jó zsák (hangsúlyozom egy jó zsák sok mindenben, megkönnyíthet egy túrát) beszerzése. Ezeket a tapasztalataimat szeretném most megosztani.

Érdemes megfontolni:

- Mire kell? Iskola, egynapos túra, mászás, bringa, séták, nagyobb túra, divat.
- Előzőből következik a mérete, általában a térfogata van megadva, a literszám, pár éve ez a szám zsák nevében is szerepelt. Ma ez nem jellemző a zsákoknak "praktikusan" csak fantázianevük van. Jellemző továbbá, hogy a cégek évről évre kiadják a jobb zsákokat csak más anyagból és szinte mindig más színből.
- Anyaga fontosabb, mint gondolnánk. Erős, nehezen koszolódó anyag legyen, általába durva szövésű cordura, vagy erre a célra kifejlesztett "műanyag".
- Minőség - márka kérdése.

Tapasztalataim:

Három zsákot és két oldaltáskát használok már évek óta, valamint a fényképező, telefon (már tört úgyhogy elég fontos) tartót. A zsákok mindegyike már 1994-97 óta megvan, kisebb javításokkal még egész jól bírják.

Az övtáskával kezdeném:

A piacon egész sok ilyen kis övtáska található, ha található. A legnagyobb probléma, hogy mivel igen kevesen használják ezért nem is igen rendelnek belőle a boltosok, így a legtöbbel csak katalógusban találkozhatunk.
A legfontosabb a méret megválasztása, talán egy zsáknál sem kell ennyire előre tervezni. Az ember úgy gondolja ez csak övtáska, jó lesz a kisebb, mert különben vihetnék hátizsákot is. Ez nem egészen így van. Kocogás (hosszabb rövidebb teljesítménytúra) esetleg bringázás közben a legjobb megoldás és a személyes igények figyelembe vétele vásárláskor sok örömet okozhat később. Nincs zsibbadó kar, leszakadó vállak, hát, futás közben jobbra, balra csapódó zsák (nincs az a vastag heveder és erős deréktámasz, ami 100% megfogna egy zsákot).

Az én szempontjaim vásárláskor:
- Legalább 5-7 dl víz elférjen rajta lehetőleg középen nem húzva a súlypontot, vagy osztva két, esetleg háromfelé.
- Vastag derékheveder, amit egy jó erős csat tart.
- Osztott zsákrész, amibe gond nélkül elfér egy kisebb automata fényképező (soha nem vittem még így magammal, de miért is ne), tájoló, kés, szerszámcucc (bringázáskor).
- Egy-egy zsemle szendvicsnek (gondolni kell az ellátmányra elvégre), csoki, ami sok esetben több helyet foglal, mint bármi más.
- Számomra plusz szolgáltatást jelent ha úgy néz ki mint egy vesevédő, úgy érzem jobban felfekszik a derekamra.
- Az anyaga ugyanaz mint a nagy zsákoknak, de a testünk felé lévő része mindenképen hálós vagy nedvszívó anyagból legyen. Jobb a sima nedvszívó anyag (plüss) mert a háló kikezdi a ruhát nadrágot mindent. Legtöbb esetben nem varrnak külön anyagot ide, ugyanabból van, mint a zsák többi része.
- Valamint ráerősíthetek egy kis széldzsekit.
- Papírok, gyűrött térképek tárolására is kiválóan alkalmas.
- Ha lehet a kulacsot keményen tartsa, esetemben egy kemény polifoam is van bele varrva.
- Össze lehessen húzni egy hevederrel a méretét ha ürül.
- Ez így leírva egy nagy halom kacat és majdnem egy zsák kell hozzá, de mindez elfér egy kis zsákba.

Előnyei:
- kicsi
- nem terheli a hátat, és a túrán haladva üresen sem idegesítően lifegő,
- könnyen elrakható nagyobb zsákba ha már nincs rá szükségünk,
- nem kell le-föl venni, nehezen lehet elveszíteni (esetemben fontos),
- bringatúrán, de futás közben is egy kézzel lehet belőle elővenni bármit.

Hátrányok:
- Kicsi, ezért nem lehet teljesen megpakolni,
- fura alakja miatt egyes darabok (pl, a Trek két éve kiadott egyik modelljének cipzáros részén szinte egy zsemle sem fért be és a tartórekeszek így nem voltak kihasználhatók) nehezen pakolhatók,
- nem jó heveder (mindig próbáljuk ki a boltban) túlhúzva szorítja a derekat, ha nem húzod túl akkor meg leesik.
- az enyém ha túl nagy kulacsot viszek (7dl) üti a hátamat ha televan, így ilyenkor a kezembe fogom a kulacsot.

Én a táskámat egy vadászboltban láttam meg és rögtön beleszerettem. Kényelmes nagy, középen van az álló kulacstartó és kétoldalt a két rekesz, valamint van az alján egy heveder az esőkabát felerősítésére. Sötétkék ami nehezen koszolódik, erős de könnyű cordurából van, a hátam felöl pedig egy háló gondoskodik arról, hogy ne izzadjak bele (ez nem használ semmit mert a póló alatta van az pedig tiszta víz lesz úgy működik mint egy vesemelegítő, csak fűt és nem hűt). Van két zseb a derékheveder két oldalán, mivel a heveder alá került, így semmi funkciójuk és nem is tudom használni őket.
A márkája valami számomra ismeretlen (azóta sem láttam ilyet), de bevált.

20l-es kis bringás túrazsák, (Trek Biker 20)

Régi darab, kimondottan iskolába és bringázásra vettem. Ennek megfelelően kis méretű kellett, aminek a külső felén sisaktartó is található. Kisebb túrákra a legalkalmasabb, illetve a városba, utazva tökéletes kiegészítő lehet. Több termékből választhatunk. A bringás zsákok lényege a közel cseppforma (nehezen pakolható),
A forma funkciója a jó felfekvés és a bringán ülve az üléspozíciónak megfelelően, ha sisak van rajtunk ne zavarjon a zsák (nagyon zavaró, hogy egy nagyobb zsáknál, illetve nem ilyen zsáknál nem tudjuk teljesen hátrahajtani a fejünket mert beleakadunk a zsákba a sisakkal).
További elvárás a bringás zsákokkal szembe a háton kialakított szivacsos rész, hizsen még jobban izzadunk mint gyalogtúrán, több zsáknál megtalálható a hálós hátrész amelynek merevítése erőteljesen koptatja a pólót kabátot. Az én zsákom merevítés nélkül is koptatja a ruháimat.

Elvárások:
- háthoz simuló forma (csepp, illetve tojás, illetve nyújtottabbak és vékonyabbak mint a hagyományos túrazsákok),
- kis térfogat,
- bukósisak tartó,
- a hátizsák oldalán pakolható hálós zseb (egyes esetekben nem akarok leszállni, vagy hosszabb időre megállni, így nem árt egy kis cipzár nélkül pakolható zseb),
- vastag párnás vállheveder, minden esetben elvárás számomra a hevederek középen összecsatolhatók legyenek, illetve legyen rajta derékheveder,
- a hátán párnázott illetve hálós legyen, a hálós állítólag jobb de nekem még nem volt szerencsém ilyet kipróbálni, egyszer felhúztam 5 percre egy feszített hálós zsákot de nagyon nyomta a derekam,így nem használtam,
- nem rossz ha valami nedvszívó anyag is van rajta (nem nagyon találkoztam ilyennel)
- erős, nehezen koszolódó, lehetőleg sötét anyag .

Előnyei:
- kicsi, kis térfogata miatt üresen, illetve alig pakolva is kényelmes,
- bringatúrán de futás közben is az oldalzsebekből könnyű elővenni bármit,
- a vastag és keresztbe is összekapcsolható hevederek miatt nem lifeg a háton, akár futva is kényelmes (csak elszorítja a kezeket, nem jut beléjük elég vér és feldagadnak a kézfejek, illetve zsibbadnak),
- kényelmes bringázás közben

Hátrányok:
- kicsi és formája miatt nehezen pakolható,
- ha nem jó heveder, nem fekszik fel jól a hátra,
- tekerés közben ha nincs összevarrva a heveder, illetve ha a nyomja a vállakat, elzsibbadnak a kezek.

28-40 literes közepes túrazsák (Trek Light):

A legáltalánosabb kategória szinte minden gyárnak sok modellje van a piacon, nagy a választék. Itt is érvényes szabály, hogy több zsákot húzzunk fel és nézzünk meg, mert mindegyik másképp fekszik fel a háton.
Rövidebb és nagyobb túrákra is alkalmas (ki mennyi cuccot visz akár 3-6 napra is elég)
Hosszú utazásokra is viszem magammal mert mindig jól jön a nagy zsák mellett a bevásárolni, csatangolni, egynapos túrákra. Viszonylag sok cucc elfér benne így helyettesíthet egy kis utazótáskát. Kényelmes viselet mert "nagy" térfogata ellenére nem nehézkes, üresen sem lifeg nagyon, könnyen pakolható. Egyszóval egy örökös kedvenc darab számomra. A zsák nincs kívülről tele zsebekkel, konkrétan csak egy zseb van rajta az elején.

A kategória jellemzői:
- a zsák külső felületén egy, maximum két zseb, amely a nagy rekesztől elkülönítve található (zsebtolvajok kedvenc rekeszei, a buszon, tömegben), pénztárca, iratok, túrán térkép illetve tájoló, zsebkés és egyéb kütyük tárolására, hegymászók esetében karabinerek, stb. tárolására szolgál-
- a zsákot összefogó, a cipzárokat tehermentesítő hevederek, üres állapotban a zsák összehúzható így külső mérete csökkenthető ezekkel. Fontos a cipzárak tehermentesítése és a hevederek állandó meghúzása, mert nálunk már két cipzárcsere történt ezen a zsákon (tönkremennek a cipzárkocsik a feszítéstől)
- külső temérdek mennyiségű heveder, ezek közül halandó hétköznapi túrázó csak néhányat tud használni, pl: kulacs-, sétabot-, derékalj-, karabiner tartó
- vastag, párnás vállpánt minden esetben elvárás számomra a hevederek középen összecsatolhatóak legyenek, illetve legyen rajta derékheveder, amely néhány Tatonka zsáknál tartalmaz egy plusz zsebet (nagyon szimpatikus és kéznél van), Számomra fölösleges dolog a vállpánton elhelyezett mobiltartó rész. Lehet hogy praktikus, de nagyon zavaró és mindig a katonai cb tartók jutnak eszembe az akciófilmekből,
- a hátán párnázott, bordás és részben merevített rekeszek, a merevítés nem túl kemény hanem polifoam vagy keményített műanyag.
- a hátán nem rossz ha valami nedvszívó anyag is van (nem nagyon találkoztam ilyennel)
- erős, nehezen koszolódó lehetőleg sötét anyag .

Előnyei:
- tökéletes középút, utazáshoz és a hétköznapokhoz legyen szó iskolába járásról, vagy kisebb túrákról,
- könnyen elpakolható,
- nagy térfogata miatt sok minden elfér benne,
- kényelmes ha mérete hevederrel csökkenthető, így alig pakolva is jó a tartása

Hátrányok:
- néha kicsi - néha nagy, igazi középút
- nagy a választék ezért nehéz eltalálni az igazit,

Nagy túrazsák 40-... l(Alto )

A legkevesebbet használt zsákom hatalmas, nagyobb mint egy nagy utazótáska. Néha ezt a funkciót tölti be. Kapható hozzá kiegészítőként oldalzseb, ezekkel mérete még hatalmasabb lesz. Kényelmes, telepakolva alig lehet megmozdítani olyan nehéz, de mindezek ellenére ha felveszem a széles vállpántok és a nagy derékheveder miatt olyan biztosan fekszik fel, hogy szinte a végtelenségig elvihető. Több típusán szerencsésem megoldható ha nincs telepakolva összehúzható a vastagsága így több literrel csökkenthető és kényelmes. Mivel nagy, ezért általában jobb, ha több oldalról pakolható, alulról felülről cipzáros és a belső nagyrekesz osztható egy cipzárral. Külső zseb szinte nincs is rajta csak a zsák tetején. Ez azért előnyös, mert gondolni kell utazás közben a kellemetlen esetekre is egy ekkora zsákot nem érzünk úgy, hogy észrevennénk ha a hátunkon bárki is kutat benne.

Elvárás:
- nagy méret,
- erős anyag, illetve, az alján nem árt ha van egy plusz réteg ami megvédi ha letesszük a zsákot a földre, mivel ennek már van súlya így nem vihetjük mindig a kezünkbe,
- erős hevederek, a vállrészen és a derékrészen egyaránt,
- nagyra értékelem, ha a derékheveder vastag és párnázott sokat tud tartani,
- a vállpántok kétféle képen is állíthatóak, egyszer a hosszúság, egyszer a pántra váll fölött ráhúzható a zsák közelebb a vállhoz így a súlypont változtatható,
- kevés vagy egyáltalán ne legyen rajta külső zseb, maximum a tetején egy kis rekesz a fontos iratoknak, egyéb kis dolgoknak,
- sötét szín, utazáskor csak koszolódik,
- kevés cipzár, a terhelés alatt ezek csak szétmennek, jobb ha a tetején összehúzható rész van, a cipzár beázik,

Előnyök:
- jobb mint egy utazótáska, ha csak arra kell,
- kényelmesen terheli a hátat nagy súly esetén is,
- könnyen pakolható,
- sok mindent el tudunk vinni kis megterheléssel,
- igazából túrázáshoz találták ki,

Hátrányok:
- nagy mérete miatt nehéz elrakni,
- utazás közben, buszon, illetve vonaton nehéz vele bánni,
- fontos a méret megválasztása, mert túl lehet vállalni magunkat

Remélem egy-két ötlettel, tanáccsal tudtam szolgálni.