tapasztalatból‎ > ‎

Galambgomba

Gábor Kurucz, 2014. aug. 31. 7:27
Leírás:

A galambgomba igen gyakori Magyarországon, szinte minden gombászkörutunk alkalmával elénk kerülhet néhány példány, hiszen csak hazánkban több mint száz faját ismerjük.

Első látásra nem nagyon lehet tudni miről kapta a nevét, de szerintem a hasonlóság oka a fehér húsban rejlik. Mindenféle színben előfordul, van piros, (például a szintén szemléletes elnevezésű hánytató galambgomba) fehér, (pl. a földtoló galambgomba) zöld,(varashátú galambgomba) kék,(kékhátú galambgomba) és sárga is. (pl. baracksárga galambgomba) Természetesen a szín a kalap színére értendő, (amely 5-15 cm átmérőjű, kezdetben félgömb alakú, majd ellaposodó kalapot jelent), mert a tönkhöz nőtt, sűrűn álló, és többnyire vékony lemezek, és a hengeres tönk fehér. (Na jó, a lemezek lehetnek krémszínűek is).
A nemzettség jelei eléggé könnyen felismerhetőek, de a sok faj miatt ember legyen a talpán, aki mindet pontosan meghatározza. A leggyakoribb fajokat azonban jó ha felismerjük. Ezek a dióízű-, a kékhátú-, a földtoló-, és a hánytató galambgombákra bukkanhatunk. Egyébként érdemes tudni, hogy a galambgombáknak van két meglehetősen megnyugtató tulajdonsága, ami miatt kezdő gombászoknak is ajánlom. Az egyik az, hogy ténylegesen mérgező nincs közöttük, így maximum a hánytatásig juthatunk el, a másik, hogy ez is kiküszöbölhető, amennyiben még nyersen megkóstoljuk a gombát. Amennyiben nem ehető példányt találtunk, csípős ízt érzünk, és így még akkor kiszórhatjuk a renitens példányokat, mikor az erdőben vagyunk.
Az erdő kulcsszó ebben az esetben, mert ezek a gombák csak erdei talajon, lombos erdőkben, (esetleg fenyőerdőben) érzik jól magukat, itt viszont júniustól novemberig megtalálhatjuk őket. A vadászatnál érdemes megnézni a tönköt, mert ha eltörjük, a belsejéből kiderül, hogy mennyire kukacos az adott gomba. (Egy bizonyos mennyiség fölött ugyanis nem éri meg a fáradtságot, és a galamb a kukacosabb fajták közé tartozik.) Ha viszont relatíve kukacmentes gombára akadtunk, akkor csak a főzés marad hátra: a kalapokat kisüthetjük tepsiben, de nagyon jó húsokhoz, levesbe, és salátának is.

Bakó Klára - 2009.01.20 17:02 — BakoK
Comments