Báta  középkori eredetű falu, de már az őskorban, Krisztus születése előtt több évezreddel lakott vidék volt. A falu alsó része felett emelkedő Öreghegy teraszos sáncolása  a kutatások szerint a keltáktól származik. Az itt talált cseréptöredékek, szarvasagancsból készült eszközök  bizonyítják, hogy hosszú ideig lakott hely volt.

A kelták függetlenségének  Kr.e. 11-ben a rómaiak vetett véget. A Duna vonalán haladt a várakat és őrtornyokat összekötő római hadi út, melynek egy mérföldköve Báta határában került elő számos egyéb római korból származó pénzérmével, római kori  téglákkal, edénytöredékekkel  valamint feltehetően a rómaiak által betelepített szarmaták egyiptomi kultusz szobrocskáival usebtikkel együtt.

A honfoglalás után környékünk nagyfejedelmi törzs szállásterülete, később királyi birtok volt.

A település neve nagy valószínűséggel víznévből ered. A báta a maga’ mocsár, sár’ jelentésével nem más , mint török megfelelője a magyar Sár, Sárvíz elnevezésnek. A történeti hagyomány úgy tartja, hogy a környéken élő félpogány besenyők megtérítésére alapította Szent László király 1093-ban a bátai apátságot. Az apátság a Dunántúli-dombság Duna medencére néző utolsó nyúlványának egy kiemelkedő pontjára épült.

A középkori bátai apátságot Szent Vér ereklyéje tette országszerte híressé. Zsigmond király nagy tisztelője volt a Szent Vér ereklyének, kétszer is járt Bátán, először 1395 húsvétján, majd 1409-ben Ő fordult IV. Jenő pápához 1434-ben, hogy a bátai templomnak az ereklye miatt búcsúkiváltságot kérjen. 1441-ben Hunyadi János a bátai apátság közelében veri szét a fellázadt bárók csapatát. Az 1500-as évek elején a Dunán lefelé hajózva a legjelentősebb kikötő Báta lehetett, amit az is látszik bizonyítani, hogy Nándorfehérvár felmentésére küldött hajóhad itt kötött ki.  A révátkelés és a vásárai is országos hírűek voltak. 1526. augusztusában II. Lajos király a  csatába indulás előtt az apátságban gyónt és áldozott.  A végzetes mohácsi csata után  a török sereg Bátát érintve vonult a hadiúton Buda  irányába az apátságot és a mezővárost is felgyújtotta.1529-ben ismét felégette, majd 1535-ben egy portyázó török csapat véglegesen elpusztította az apátságot. Többé a bencések nem tértek vissza.

Kollonich Zsigmond bécsi érsek és bátai apát támogatásával  épült  alszögi  katolikus templomot 1741-ben szentelték fel. Ezt követő években építik a reformátusok első imaházát. Valamint megépül az alszegi iskola 1805-ben, két tanteremmel.
Az 1828-as országos összeírás  szerint  tiszta magyar nemzet lakja a falut.
A 19. század elején a gyakori árvízkárok miatt egyre gyakrabban sürgetik a bátaiak a Duna szabályozását, melyet 1820-ban kezdődik meg és 1872-ben fejeződik be a védgáttöltés elkészültével.

Az 1848-as szabadságharc idején a császári  seregek ismét porig égetik a települést, de a lakosság szerencsésen megmenekül és újjáépíti a falut. 1918. december 6-án szerb megszállás alá kerül a falu egészen  1921-ig, a visszacsatolásig. Az egykori apátság helyén 1939-ben épül fel a Szent Vér templom.

Forrás: www.bata.hu

- Bátai Fazekasház

- Báta honlapján
- Tájház
- Halászház
- Fekete Gólya ház

Báta honlapján