A többé-kevésbé sikerült erdélyi kirándulás egyik fénypontjának bizonyult a tordai sóbánya megtekintése. Torda városa önmagában - minden történelmi jelentősége ellenére - sem nyűgözött le minket. Az egykor oly fontos, országgyűléseknek helyet adó város mára csak egy nagyon forgalmas, szürke főutcával büszkélkedhet, ahol a szép épületek sem tudnak kitörni a mindent belepő jellegtelenségből.
A sóbánya azonban izgalmas, szokatlan látnivalót jelentett. A bányamúzeum 1992 óta várja a látogatókat, akik (tapasztalataink alapján) szép számmal élnek is a lehetőséggel. Mindenkinek ajánlom, hogy készüljön meleg ruhával, mert 10-12 foknál nem lehet többre számítani odalent 70-80 %-os páratartalom mellett. A hosszú bevezető folyosó bármelyik X-aktás epizód méltó díszlete lehetett volna, kiegészítve a mélyből feltörő furcsa, félelmetes hangokkal. Elsősorban az óvodás gyermekemet ihlette meg a hely, aki szerint ezt csakis a manók vájhatták ki, s másfél órán keresztül sem adta fel, hogy láthat legalább egyet eme teremtményekből.
Minket felnőtteket elsősorban a hatalmas méretű tárnák és a sóformák nyűgöztek le. Másfél éves gyermekkel (ő a másik apróság) a karunkon nekünk is komoly izgalmat jelentett levergődni a csúszós lépcsőkön.:)
Ha valaki hosszabb távon nyaral a környéken sóterápiás céllal érdemes többször lemenni a bányába. Elsősorban felsőlégúti megbetegedések esetén ajánlják ezt a módszert az orvosok.
A belépő 8 lej volt a felnőtteknek fejenként. Magyarul értő tolmács is dolgozik a pénztárnál.

A bánya története lenyűgöző, éppen ezért hiányoltam egy kicsit a tájékoztató táblákat (lehetőleg többnyelvűeket.)

A bányászat alakulásáról, illetve Torda város látnivalóiról és történelméről a város honlapjáról szerezhetünk további információkat.2009.02.18 10:50 — NagyE