Útvonal vázlat:Adatok:Leírás: A Balaton-felvidéki Nemzeti Park sok gyöngyszeme közül az egyik legértékesebb a Káli-medence. Az országban kevés helyen él ilyen átélhető és megérezhető harmóniában a táj és az ember. Ez a vidék télen pihen, tavasszal ébred, nyáron zsong, de igazán ősszel él. Az érő szőlő üzenete: közeledik a szüret. Ilyenkor az őszi virágok hervadt szagától teli ködlő levegőbe egyre erősödve kúszik be valami szolidan fűszeres illat, az érő szőlő üzenete: közeledik a szüret. A Nap lankadó sugarai rőt ó-aranyba vonják be a hegyoldalakat, ahol izgatottan sürögnek az emberhangyák. Fanyar, felszálló füsfellegek jelzik, ünnep közeleg, szüret lesz. Ezt a készülődést lehet megfigyelni a medence északi peremén trónoló Fekete-hegyről. A nagyra nőtt tölgyek már körülzárták az Eötvös kilátót. A csodálatos panorámás tájat a medence északi részén fekvő Fekete-hegyről is remekül meg lehet figyelni. A nagyra nőtt tölgyfák már körülzárták az Eötvös kilátót. Káli-medence eredete: vulkanikus utóműködés során ezen a területen hévizes források törtek fel a föld mélyéből, s ez kemény kőhalmazzá cementálta, ragasztotta össze az itteni fehér homokot. Az előttünk elterülő gyönyörű Káli-medencét ez időben szinte beterítette a Kőtenger sziklasokasága. Azóta a sziklák nagy részét kibányászták és csak néhány szép sziklaképződmény maradt meg mutatóban, védetté is lett nyilvánítva. A kies Káli-medence a nevét a honfoglaló magyarok bírájáról, Kál horkáról kapta. Ez a vidék volt a Kál nemzetség szálláshelye, nevük a mai napig megőrződött a környékbeli települések nevében. Szentbékkálla, Köveskál, Salföld, Kővágóörs mellett a hajdan nagyobb kiterjedésű, de az évszázadok folyamán malomkőfaragásra felhasogatott kőtengerek maradványai Európa-szerte híres geológiai értékek. A legszebb közülük a szentbékkállai kőhát zömmel eredeti állapotban megmaradt sziklasorozata. A pannon beltenger egykori turzásait, kvarchomok rétegeit kovás kötőanyag cementezte össze. A rendkívül kemény kavarchomokkő-tömbök ellenállnak a felszíni pusztításnak. Mint valami megkövesedett nyáj, úgy sorakoznak a tömbök Kővágóörs és Szentbékkálla közelében. Ebből jöttek létre a különböző alakzatok, sziklák, innen e kővidék megkapó változatossága. A Kőtengert nemcsak az időjárás alakította, hanem a sziklák egy részét bányászták is. A fű és a tarka virágok közül fel-felbukkanó kvarchomokkő sziklák nemcsak a mezőn, az udvarokon is feledhetetlen látványt nyújtanak. A sziklák kis mélyedéseiben növények virulnak. A jellegzetes balaton-felvidéki táj "mintaterületét" nyilvánították védetté azzal, hogy a Káli-medencében 1984-ben 9111 hektáron tájvédelmi körzetet sikerült - talán az utolsó pillanatban - létrehozni. A medence természeti kincsei közül kiemelkedőek a geológiai értékek. A rendkívül változatos kőzettani felépítés (délen permi vörös homokkő hegysor, északon hatalmas bazalthegyek, nyugaton mészmentes homokkő konglomerátumok, keleten és a medence közepén a mészkövek és dolomitok változatos formái) egyedülállóan sajátos térszínformákat hozott létre. A bazalthegyek nagy kiterjedésű platóval nyúlnak a terület északi határáig, az Eger-patak völgyéig. A medence síkjából több helyen is bazaltkúpok emelkednek ki (Hegyestű, Kis-Hegyestű, Lapos-Hegyestű, Kereki-domb). A medence közepén dolomit és mészkőhátak lápréteket szabdalnak fel és veszik körül a 15 ha-os Kornyi-tavat. Szentbékkálla, Kővágóörs és Salföld mellett a hajdan nagyobb kiterjedésű, de az évszázadok folyamán malomkőfaragásra felhasogatott kőtengerek maradványai Európa-szerte híres geológiai értékek. Lehetséges túraútvonal: A látóhatár déli szegélyéről már megcsillannak a Balaton hullámai is. Ábrahámhegytől északra haladva, a Balaton-felvidék peremére érve jobbra hatalmas homokbánya sebhelye éktelenkedik. A látvány mégis megkapó: a mélyben a vidék sápadt, szél formálta kis sivatagja mellett, kápráztatóan csillogó iszaptenger és kristályvizű bányató hívogat. Szelíd domboldala tetejéről beláthatjuk az egész Káli-medencét. Balra kanyarodva található egy kis település, Salföld, melynek határában található a borókással tarkított Kőtenger, ami nem más, mint a Pannon-tenger aljzatának maradványa. A kövek megőrizték az egykori élőlények (csigák, kagylók) elmeszesedett maradványait, ezek ma is jól láthatóak. A falu olyan, mint a mesében, tiszta, takaros házak, nyaralók mindenütt. És mindegyik porta ízléses, stílusos. E településen található a nemzeti park, háziállatokat bemutató major. Kissé eldugva a falu melletti erdőben található a román-gótikus pálos kolostor romjai. Csodálatos látvány a pusztulásában is tiszteletet parancsoló épületegyüttes, a korlátlannak tűnő kövek és az öreg vaskos fák. Salföldről Kékkút felé haladva kitérőt tehetünk a Kütyü-domb érdekes szikláihoz. A faluba érkezve elsők között a több száz éves, meseszerű műemlék tájház tűnik fel, de a település többi épülete is figyelemreméltó. A templomhoz érve régi löszúton feljuthatunk a szőlőhegyi pincékhez, ahol szemet gyönyörködtető kilátás tárul elénk. A falu határában található a bizánci Theodóra császárnő kedvenc italát adó, őróla elnevezett savanyúvízforrás. A palackozóüzem Burnót-patak felőli kerítésének tövében található a kiépített forrás, kitűnő friss, enyhén szénsavas vizével. A forrástól száz méterre Kékkút felé található egy fehér kőkereszt, e mellett rákanyarodhatunk a Rozskúti dűlőútra, mely Mindszentkállára vezet. Neve a honfoglalás körül itt letelepedett Kál nemzetség emlékét őrzi, hasonlóan a medence még létező, vagy már elpusztult, csak romjaiban létező településeihez (Szentbékkálla, Köveskál, vagy Kerekikál, Sóstókál). Mindszentkálla határában kitérőt tehetünk a kerekikáli templomromhoz, amely felett honfoglalás kori földvár sáncai láthatók. A mindszentkállai templomhoz közel, a Kopasz-hegy keleti lábánál láthatjuk a törökök által felperzselt Kisfalud templomának romjait. A közelben fekvő Szentbékkála hasonlóan hangulatos település, itt is csodálatos a kőtenger. Bizarr, meghökkentő formájú óriási sziklaszirtek, sziklapadok között ingókövek, szél és víz marta kőhátak, a repedésekben megkapaszkodott cserjék, göcsörtös fácskák és az ágak fölül előbukkanó templomtornyok, háztetők régmúlt idők meghitt idilljét idézik. Minden falunak van valami kis sajátossága, látványossága, melyet érdemes meglátogatni, mint például a középkori Velétei püspöki palota romjai. A szép műemléktemplom mellett elhaladva, átvágva a falu lejtős kis utcáin már a Fekete-hegyre kapaszkodunk. A hegy lábánál a töttöskáli templomrom tűnik elénk, feljebb érve a kis krátertavak közelében emelkedő Eötvös-kilátó nyújt ragyogó lehetőséget, hogy visszatekintsünk eddigi utunkra, sőt beláthatjuk a még előttünk állót is, leereszkedhetünk a Burnót-patak völgyében megbújó Árpád-kori településre, Balatonhenyére. A falu északi határában a Burnót patak völgyéből egy érdekes, karszt-fennsíkra jutunk, majd Monoszlót érintve felmehetünk a 337 méter magas Hegyestűre is. A hegy északi felét az egykori kőbánya lefejtette, a visszamaradt, közel 50 m magas bányafal azonban felfedi számunkra az 5-6 millió évvel ezelőtt működött bazaltvulkán belsejét. A megdermedt láva sokszögletű, függőleges oszlopok ezreibe vált el, a látvány európai viszonylatban is ritkaságnak számít. A bányából leereszkedve érjük el a hajdani Káli-falvak emlékét őrző Sóstókáli templomromot. Innen, a Kis-hegyestû tövében elhaladva, a kőtenger szélén juthatunk el Kővágóörsre. Az itteni kis kőtenger természetes madáritatóival ismét szép látványt nyújt, szintúgy, mint a medence közepén (Kővágóörs és Köveskál között) található Kornyi-tó. Kővágóörsről erdőszélen (is) vezető úton közelítjük meg Révfülöpöt és az ecséri romtemplomot. Balatonhenye A Káli-medence észak-keleti mellékmedencéjében, a Dobogó-patak völgyében fekvő csendes, nyugodt hangulatú ősi település Balatonhenye. Oklevél már 1181-ben említi. A XVIII. században már hatszáz lelkes kisnemesi falu, kiterjedt szőlőműveléssel és gyümölcstermesztéssel. A falutól északra, a Magyaltető dombhát nyugati tövében található Szent Margit tiszteletére szentelt pálos kolostor romja. A Fekete-hegy szélén a közel 370 m magas Törökhalála sziklasort (Törökugratót) találjuk. Egykori mondák szerint a falu felfegyverzett lakossága itt csalta tőrbe a török katonákat, akik a meredélyről lezuhantak. Érdekes látnivaló a falu neogótikus stílusú református temploma, amely a középkori Alsóhenye templomára épült 1911-12-ben. Kékkút Az ásványvizéről hazánkban és külföldön is híres a Káli-medence legkisebb lélekszámú települése, Kékkút. Az eredeti, kővel kirakott forrásra utaló Kőkút elnevezést 1338-ban említi először oklevél. Akkoriban a mai Kékkút és a szomszédos Salföld még közös birtoktestet alkotott, önálló településsé csak a XV. század végétől váltak. A rómaiak által is használt kékkúti forrás enyhén szénsavas ásványvize lényegében a XVIII. századtól lett széles körben ismert. Napjainkban a modern palackozó üzem falu felőli kerítésénél vízkifolyó található, ahol megkóstolható az üdítő természetes ásványvíz. Kékkút érdekes látnivalójaként említhetjük a tájegység legrégebbi, 1799-ben épült zsúp héjazatú, füstöskonyhás, nyitott oldaltornácos, háromosztatú lakóházát, az Egyed-házat. A tornác utcai végében a szokásosnál keskenyebb előkamra, a konyha mögött a tornácról nyíló istálló és az azzal azonos hosszúságú kamra található. A Kékkút közepén lévő barokk stílusú római katolikus templomban a falu későközépkori templomának maradványait is felfedezhetjük. A csendes és nyugalmat sugárzó település érdekes természeti kincse a délnyugatra fekvő Kütyüi-dombon növő csarab (calluna vulgaris), amely igen ritkán található örökzöld félcserje hazánkban. Szentbékkálla Szentbékkálla a Káli-medence északnyugati peremén - a Kőhegy, Kishegy és Öreghegy lábánál fekvő, 256 lakosú kisközség, mely már a római korban is lakott település volt. A többi Kál faluval együtt a honfoglaló Kál horka szállásbirtoka volt, majd királyi birtok 1341-ig, majd később a veszprémi Püspökségé. Parochiális egyháza már 1334-ben fennállt. A püspöknek kőpalotája volt itt 1559-ben. A Káli-medence északnyugati peremén fekvő települést először 1273-ban említi okleveles forrás Szentbenedekkálla néven. A középkorban Szentbenedekkál, vagy Szentbenedekfalva néven fordult elő. A hagyományok szerint a bencés rend birtoka volt, s neve is ezt mutatná: Szent Benedek kállója (malma). A helységben a Benedek szót később "bék"-kel rövidítették, így lett Szentbékkálla. Népes helységként szerepel a középkorban. A rovásadó összeírók 1534-ben 26 adófizetot jegyeztek fel. A török 1548-ban égette fel először, majd 1557-ben, 1572 után újra elpusztította. A lassan újra benépesülő helység később is kisebb-nagyobb harcok színhelye volt. Lakott maradt mégis a török hódoltság idején: 1696-ban 224 jobbágy- és zsellércsalád lakta 141 hold szántóval és 15 hold szőlővel. Nagybirtokosa a devecseri Choron, majd az Esterházy család volt. A XVIII. században épült a község és hosszú ideig a Káli medence katolikus falvainak hatalmas barokk stílusú római katolikus plébániatemploma valamint közelében a szőlőhegyek uradalmi dézsmájának elhelyezésére szolgáló hatalmas méretű, boltozott pincéjű épület, amelyben ma a Pegazus Fogadó található. A faluban szépen faragott kőkereszteket és műemlék jellegű lakóházakat látunk, köztük a Balaton-felvidék egyik legszebb oromfal díszű klasszicista stílusú épületét, az 1825-ben épült Istvándy-házat. A falutól északkeletre találjuk az 1296-ban elpusztult Tüttöskál falu templomromját. Tőle északra látható a kb. 7x7 méter alapterületű, lakótoronyra emlékeztető velétei palotarom, amely valószínűleg a veszprémi püspök 1559-ben említett palotájának maradványa. A helyi mondák III. Endre király feleségének vadászkastélyaként is említik. A község és a Káli-medence világhírű geológiai nevezetessége a határában látható Kőtenger, a hajdani Pannon-tenger megkövesedett homokturzásait őrző bizarr sziklamaradványok látványos darabjai. A Fekete-hegy csúcsán magasodó Eötvös-kilátóból lélegzetelállító panoráma nyílik a Káli-medencére. Itt található: - a Töttös-Kál templomrom, - a Velétei püspöki palota romja - a gróf Esterházy Károly egri püspök által építtetett szép műemlék templom. - A Pegazus vendéglő épülete alatt 58 méter hosszú pince húzódik, mely dézsmaszedő pince volt hajdanán. - A Fekete-hegy krátertavai közelében kilátótorony áll, ahonnan szép kilátás nyílik az egész Káli-medencére és a Balatonra. - Az itt található kőtenger maradt meg viszonylag a legérintetlenebb állapotban. A kőtengerben: Csodálatosan bizarr formájú sziklái a hajdani Pannon-tenger kavics és homok turzásainak megkövesedett maradványai, melyeket aztán a földtörténeti korok erős szélviharai a ma látható formákra "preparálták" ki. Mintegy 400 m hosszan fekszenek a kis dombhát oldalában a sziklák, részben növényzettel is fedve. Némelyik tetején kis tócsa is látható. Érdekes növénycsoportok telepedtek meg rajtuk, sok a kutyabengecserje is a sziklarepedésekben és a kőtálakban. Mohák, zuzmók zöld foltjai, hölgymálok sárga virágai, a hegyi hagyma lilás csoportjai tarkítják a szürke sziklatömböket. A sziklák közötti száraz gyep kora tavasszal a sok fekete kökörcsintől ékes. A turisztikai irodalom kőtengernek is nevezi ezeket a nagy sziklatömbökből álló kőhátakat. A Káli-medence szélein, Salföldtől Kővágóörsig s onnan a Kis-Hegyes-tűig húzódik egy vonulata, de a legszebb és legépebben megmaradt kőhát Szentbékkálla mellett található. A pannon-kor tengerének megszilárdult homokturzásai ezek, melyeket a szél a későbbi korok folyamán (főleg a pliocén kor sivatagi szele) bizarr formákra kipreparált. Kiváló malomkövet „vágtak" belőle, így pusztult el nagy részük Kisörspuszta és Kővágóörs mellett. Kővágóörs szinte ráépült e kőhátra, nevét is innen vette. Egy múlt század végi leírás ezt így örökíti meg: "az egész községen fordított tekenyő alakban vonul egy hajlított domb, messziről mintha fehér marhacsorda heverészne oldalán, úgy megrakva nagynál nagyobb kövekkel." Néhány ház teljesen ráépült egy-egy ilyen sziklára úgy, hogy a kő esetleg kilóg a ház fala alól, de ugyanakkor a konyhában is előbukkan egy-egy sarka. Szentimre-puszta Szentbékkállához tartozó terület. Az évszázadok malomkőbányászata darabolta fel a felett lévő kőhát hatalmas szikláit is. Egy működő bányától északkeletre Szentbékkálla irányában még szinte érintetlenül áll az a kőhátrész, amely a Káli-medence legjelentősebb geológiai értéke. Kisebb ház nagyságú kövek hevernek itt szanaszét. Közülük az egyik sziklacsoport különösen érdekes: egy hatalmas kőtábla enyhe billenéssel megmozdul, ha a végére állnak. Kővágóörs A Káli-medence déli kapuja Kővágóörs, amelynek legkorábbi említése 1263-ból ismert. Mai nevét 1548-tól használják, és a helység malomkő vágó iparára, bányászatára utal. A falu keleti határában még ma is látható sziklatömbök az egykori Pannon-tenger megkövesedett homokturzásait őrző kőtengerek bizarr maradványai, ma már a Káli-medence világhírű geológiai látnivalói. Az evangélikus templom barokk stílusú épülete a falu ősi, XIII. századi templomára épült, míg 1795 táján, az ellenreformáció során a katolikus hitre visszatértek közvetlenül elé építették templomukat. A templomdomb aljában lévő klasszicista stílusú épületben működött 1841 és 1872 között a helyi evangélikus algimnázium. A ma is látható számos népi műemlék lakóház közül kiemelkedik az 1821-ben épült barokkos homlokzatú, szabadkéményes kisnemesi Kernács-kúria. Kővágóörs a fülöpi révnek köszönhetően a somogyi gabona fő elosztó piacává, majd mezővárossá vált a XIX. század első felében, de a századvégi szőlőgyökértetű (filoxéra) pusztításai megállították gazdasági fejlődését. A falutól kb. 1 km-re, északra találjuk a Kornyi-tavat, amelynek környékén érdekes vízimadár világ figyelhető meg. A Kővágóörshöz tartozó tóparti Pálkövén Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886-1944) egykori háza található. A standfürdő felett bukkan a felszínre a pálkövei Rákóczi szénsavas forrás hűs vize. A Révfülöptől 3 km-re északra fekvő község kedvelt kirándulási célpont. A község keleti szélén kezdődik földtani nevezetessége, az ún. Kőtenger. E község határában, Szentimre-puszta mellett tűnnek fel a legszebb sziklaképződmények. Némelyik ház nagyságú és fantasztikus formákat mutat. A terület védett, így ezt a kőtengerrészt már nem fenyegeti a széthordás veszélye. Köveskál A Káli-medence földrajzi középpontjában és településhálózatának szívében fekvő ősi Kál falu már a XII. század végétől lakott település. Mai nevén először 1291-ben említi oklevél. A török idők pusztításai után az 1750-es évektől népesült be újra. Az itt lakók kiváló bort termeltek a környéken. 1823-ban mezővárosi címet nyert a település, később főszolgabírói és járásbírói székhely lett. Főutcáján ma is több jellegzetes kisnemesi kúria áll, köztük a Kelemen-ház, melynek pincéje a mezőváros börtöne is volt. A Káli-medence legrégebbi 1776-ban állított szív alakú sírköve a köveskáli felső temetőben látható. A falu látnivalói közül a kora középkori templom helyén a XVIII. században, későbarokk stílusban épített, kőfallal kerített római katolikus templomot említhetjük. Köveskál református temploma 1769-ben készült el. Közelében fakad a Város-kút forrás, amelynek átfolyó vize fölé mosóházat építettek. A mai falutól délkeletre látható a sóstókáli templomrom. Innen 400 méterre, északra a "Pusztapalota" 20 méteres T alaprajzú épületének romjai láthatók. Elképzelhető, hogy ez a veszprémi püspökök középkorban említett Kál-völgyi palotájának maradványa. Köveskáltól délnyugatra, kb. egy kilométer távolságban lévő dolomitdombon találjuk a sásdi pusztatemplomot, a középkori Sásdi, illetve Sásdikál falu templom-romját is Mindszentkálla A Káli-medence északnyugati peremén, a meredek Kopasz-hegy keleti lábánál fekszik az ősi faluból és a XIX. század végén hozzácsatolt Kisfalud településből álló Mindszentkálla. Először 1277-ben említi oklevél az ősi települést. Északi domblejtőjén, a Garanya-hegyen ma is megtekinthetők az egykori falu gótikus stílusú középkori templomának maradványai. Határában, a Püspök-dombon termett és terem ma is a veszprémi érsekség misebora, és itt található az érsekség szőlészete és pincészete is. Látnivalói között említhetjük a főutca mentén látható szépen faragott kőkereszteket, a műemlék jellegű népi lakóházakat és az 1829-ben, klasszicista stílusban épített római katolikus templomot. A falutól délkeletre a környezetből kb. 30-35 méter magasan kiemelkedő Kereki-domb tetején a Káli földvár nyomai láthatók, melyet kb. háromezer éve építhettek. A hagyomány szerint ez volt a Kál-völgy névadójának, a honfoglalás korabeli Kál horkának és utódának, Bulcsú vezérnek a vára. A domb északkeleti lábánál a középkori Kerekikál falu Káli földvár nyomai láthatók. Érdekes látnivalói a Kopasz-hegy hólyagos bazaltja, a Köves-hegy meredek bazaltsziklákkal tarkított vulkáni kúpja, a Szentimre-puszta feletti Kőhegy kőtenger maradványai. Monoszló A Káli-medence keleti határán, a szép fekvésű, hegyektől kerített völgyben fekvő Monoszló első okleveles említése 1252-ből származik. Ekkor már állt Szent Mihály tiszteletére szentelt temploma, amelynek gazdagon díszített, bélletes késő román kori stílusú kapuzatát az 1970-es években állították helyre. A ma református templomként funkcionáló épületet többször átépítették, falán márványtábla jelzi, hogy itt temették el a XIII. század végén monoszlói Ladomér esztergomi érseket. Monoszló határában, a csodálatos káli-medencei panorámát nyújtó 337 méter magas Hegyestű bazaltbányájának területén ma a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szabadtéri kőzetbemutató helye és geológiai kiállítása látható. Feltételezések szerint a csúcson egykor fallal körülvett Árpád-kori erődítés, földvár helyezkedett el. Salföld A Káli-medence délnyugati szegletében, a Balatonba ömlő Burnót-patak völgyének torkában a térség egyik legkisebb települését, Salföldet találjuk. A XIII-XIV. században építette fel a magyar alapítású pálos szerzetesrend Mária Magdolna tiszteletére szentelt kolostorát a mai falutól délnyugatra, az erdős Klastrom-völgyben. Az 1307-ben kelt oklevélben említett kolostor 1475-ben búcsúengedélyt is kapott. A régészetileg feltárt templomrom magas alapfalai, ablakbélletei, hajójának gótikus diadalíve, valamint a hozzáépített kolostor kerengővel övezett belső udvarának és celláinak maradványai a hazai kolostorépítészet elragadó emlékei. 1531-ben már önálló településként, 1628-ban pedig a mai nevén említi oklevél. E kor építészeti nyomait fedezhetjük fel a falu északi végében lévő római katolikus templom szentélyében. A templomot 1769-ben késő barokk stílusban átépítették, később bővítették. Közelében a Balaton-felvidéki Nemzeti Park őshonos magyar állatfajtákat is bemutató Természetvédelmi Majorja található. Itt alkalom nyílik lovaglásra, lovasbemutatóra, különféle kiállítások és programok megtekintésére is. A község szélén természeti érdekességként a hajdani Pannon-tenger megkövesedett homokturzásait őrző kőtenger bizarr sziklamaradványai láthatóak. |
túra leírások >