Gábor Kurucz, 2013. okt. 2. 4:37
[
2013. okt. 2. 4:47 frissítve
]
A Graz felé utazók, kirándulók figyelmét hívom fel egy egynapos, jópofa szurdoktúrára. A neve Bärenschützklamm. Figyelem! A szurdok május 1-október 31-ig látogatható. Május 1 előtt nem tanácsos belépni a területre, ugyanis a téli időjárás miatt a falétrák állapota nem biztonságos. Természetesen a nyitvatartási időre gyönyörűen rendbe hozzák mindezt. (mindkét mondat saját tapasztalat ) Graztól 40 km-re, északra fekszik Mixnitz. A falucskán átautózva elhagyjuk a települést, de a patakot követve hamarosan egy parkolóhoz érünk, innen már nem folytathatjuk autóval az utat; ez túránk kiindulópontja. Gyalogosan is tovább követjük a patak folyását. Ciklámenek, erdei virágok, vízesések tarkítják utunkat. Átkelünk egy fahídon; majd széles, meredek erdei úton érünk a szurdok bejáratához. (3/4 óra). Belépő felnőttek részére 3 euro. A Mixnitzbach által mélyített patakvölgyet okosan, sok-sok létra segítségével tették járhatóvá a turisták számára. (163-ig figyeltük, számozva vannak a létrák, hidak.). Sűrű, haragos zöld páfrányok felett találjuk az első létrákat, szintben haladva, de hamarosan meglátjuk a meredek sziklafalakat. Egy kis esőbeállónál megpihenhetünk, majd következik az igazi szurdokjárás. Patak felett, sziklafalnak simulva, néha remegő lábbal, hatalmas robajú vízesést csodálva sétálhatunk. Igazán gyönyörű! Egy óra múlva érünk a Bergwachthüttéhez, zárva találtuk, amolyan menedékházszerű; majd ¼ óra múlva már az utolsó patakhídon kelünk át, 10 perccel később pedig már a „kiszállóhoz” (Ausstieg) érünk. Ha csendben megyünk, és szerencsénk van, itt találkozhatunk zergékkel. 20 perc múlva már az 1209 méter magasan fekvő Guten Hirten fogadóban uzsonnázhatunk. Innen a tábla szerint a Hochlantsch csúcsa másfél óra. A piros-fehér-piros jelzést követjük. Erdős részen, majd sziklás turistaúton érünk a Hochlantsch (1721 m) keresztjéhez, ahol feltétlenül írjunk a füzetbe. Ha kigyönyörködtük magunkat, ugyanezen az úton jutunk vissza a fogadóhoz, (kb. ugyancsak másfél óra alatt) de itt már nem a szurdokon, hanem egy másik úton menjünk vissza a parkolóba. A fogadónál lévő táblák pontos útbaigazítást adnak! A meredeken lejtő úton egy óra alatt érünk vissza a szurdok bejáratához, ahonnan szintén a már megtett úton ¾ óra alatt leérünk autónkhoz. Gyakorlott túrázóként, kényelmes tempóban 7,5 óra alatt jártuk meg a Bärenschützklammot, és a Hochlantschot. Egy túrabot jó szolgálatot tehet a meredek részeken!
Ma jöttünk haza a mixnitz-i túráról. :)
Nagyon hasznos volt előtte elolvasni ezt az írást erről a valóban csodalatos helyről, mert így nagyjából képet kaphattunk arról, h mi var majd rank.
Engedjetek meg, h nehany infot meg leirjak, hatha hasznara valik a többi olyan varosi puhanynak, mint amilyenek mi is vagyunk :D
Ugy indultunk neki, h ha az idöjaras is engedi, akkor megmasszuk a szurdokjaras utan a Hochlantsch-ot is. Hat engedte... masnap alig tudtunk megmozdulni... :D Az egesz kirandulasunk 9 orasra sikeredett, pont a sötetedes beallta elött ertünk vissza a parkoloba. Huhh, izgalmas volt, az utolso metereket mar temposan tettük meg, mar amennyire birtuk emelgetni a labainkat...
Na, de terjünk vissza az elejere. Kaptunk a szallasadonktol terkepet, ami nagyon hasznos volt a tura soran. (A hazigazda egyebkent nagyon kedvesen felajanlotta, h ha barmelyik pontnal ugy gondoljuk, h elegünk van, eljön ertünk. Ezek szerint ö nem nezte ki belölünk, h bevallaljuk a csucsot is :D) Szoval a terkepen az all, h a parkolo 492 m-en van. Innen kell eljutni a szurdok bejarataig 752 m magasra. Ezen a "normal" uton mi mar itt majd´ kiköptük a szmogos tüdönket, setanak nem neveznem ezt a 3/4 orat :). Utana a szurdok karpotolt minket, tenyleg egy csoda, amit mindenkinek latni kellene. Szerencsenk volt, mert rajtunk kivül alig voltak masok, igy nem kellett rohanni, mert "toltak" a mögöttünk haladok. 2 ora alatt jartuk meg, mert meg-megalltunk gyönyörködni, fotozni, amulni es elvezni a taj gyönyörüseget. Utana megpihentünk a hütteben (1209 m-en), ahol mar sokkal többen voltak, mert mas turautvonal is ott vegzödik. A felszolgalo mondjuk morcos volt, de megittuk a pohar sörünket, kicsit leszaradtunk, es mentünk is tovabb, mert a következö "szintig" meg mindenkeppen el szerettünk volna jutni. Ez azt jelenti, h 1209 m-röl 1396 m-ig, ahol egy masik hütte (Jockl) mellett egy kapolna volt a latnivalo (Schüsserlbrunn -amit egyebkent egy magyar grofnö gyermekenek csodalatos gyogyulasa miatt epitettek fel). Oda kb. fel ora alatt eljutottunk, de ott is megalltunk, megpihentünk, gyönyörködtünk.
Es itt kellett dönteni arrol, h megdöntjük-e a csucsot, vagy igen. :) Valoban masfel orat irnak az 1720 m-es csucsig, kb. nekünk is annyi kellett. De en a vegen mar nagyon türelmetlen voltam, annyira nem akart jönni az a kereszt... Mar egy ideje a hegygerincen mentünk, mar majdnem lefujt minket a szel, es akkor egyszercsak... FANTASZTIKUS VOLT!!! Meg sosem voltunk ilyen magasan, tenyleg felejthetetlen elmeny! Sajnos nem elvezhettük sokaig a latvanyt, mert elegge szoritott az idö, es csunya fekete felhök is gyülekeztek. :(
Lefele a hegyröl vitt minket a boldogsagerzes, fel sem tünt, h megint elment masfel ora, es hogy mar alig allunk a labunkon... Es meg csak ez utan jött az a Pürgelweg nevü ut, ami tulkeppen parhuzamosan megy a szurdokkal es annak bejaratahoz visz vissza. Na, az mar nagyon fajt...Nagyon meredek, viszonylag rövid uton kb. 500 m-t kell visszaereszkedni. Azt szivesen kihagytam volna :)
(Itt mi is talalkoztunk muflonokkal, tenyleg nem zavartattak magukat, es biztos szep volt a taj is, de azt mar nem tudtam annyira elvezni, mert mar szivesebben lettem volna a parkoloban...) A vegen mar nem tudtam eldönteni, h melyik rosszabb: a felfele kaptato, amikor kiköpöm a tüdömet, vagy a lefele ut, amikor mar minden porcikam fajt. :)))
Szoval leertünk szerencsesen az autonkhoz, eppen besötetedett, nagyon boldogok voltunk, h megcsinaltuk! Leginkabb attol a teljesitmenytöl, h kb. 1200 m szintkülönbseget tettünk meg 2x oda-vissza. Anelkül, h ezt elötte igazabol kiszamoltuk volna...
Es ezert is gondoltam, h ezt le szeretnem irni, mert bar most is vegigmennek az uton meg egyszer - az elmeny tenyleg mindenert karpotol!-, de talan maskepp allitanam be magam az ut elejen. Mindenkinek, aki vallalkozik erre, kivanok sok eröt, kitartast, es legalabb annyi szepseget es felejthetetlen elmenyt, mint amennyiben nekünk reszünk volt! Rozi
|
|
