Útvonal vázlat: Visegrád - Mátyás-kút - Boglárka-forrás - K, K+ elágazás - Khüllenberg-forrás - József-forrás - Hétvályús-forrás - Vörös-kő - Csaba-kút - Rekettyés-forrás - Vörös Meteor - forrás - LeányfaluAdatok: Rajt: Visegrád, Salamon torony Cél: Leányfalu, Strand Táv: 26.5 km Szintemelkedés: 1000 m Szintidő: 8.5 óraLeírás: A túranaptár megjelenésével rögtön a bőség zavarával kerültünk szembe: sok hétvégén kell döntenünk, hogy melyiket is válasszuk? Ez volt a problémám a tavasz első napjával is, azaz március 21-ével. Részemről csak kettő közül kellett választanom: „Téry 50", amely annak idején első 50 km-es túrám volt és lehetőleg mindig elmegyek rá; illetve érdekelne az első rendezésű „Forrás Túra a Visegrádi-hegységben". A megelőző túrákon már érdeklődtem társaimtól, hogy ki melyikre teszi a voksát? A „Gyermekvasút nyomában" túra során billent a mérleg nyelve a források irányába, köszönhetően a társaknak és a rendezésben részt vevőknek. Erikával és Attilával megbeszéltek alapján a 635 -kor induló buszra szálltam fel Újpest-Városkapunál, ők pedig Leányfaluig autóval jöttek Békásmegyerről, így csatlakoztak hozzám. A buszon több túrázó között Gábor is utazott, aki a rajt után hozzánk csapódva négy főssé tette csapatunkat. Visegrád-hajóállomásnál rajtoltattak minket. Nem irigyeltem a rendezőket, mivel az árnyékos, szeles időben kellemetlen lehetett üldögélni. Nekünk bezzeg a Görgey-lépcsőn a Salamon torony felé vezető emelkedőn hamarosan beindult fűtésünk! Nemsokára kis kitérővel elértük a gótikus felirattal ellátott első ellenőrző pontunkat, a Mátyás-forrást. Miután válaszoltunk a feltett kérdésre, visszatérve a kerékpárútra hamarosan elértük a Boglárka-forrást, ahol pontőröktől kaptuk az ellenőrző pecsétet. Alig folytattuk utunkat, máris megérkeztünk következő pontunkhoz a Dorottya-forráshoz, ahol kettős igazolással bizonyítottuk ottjártunkat: felírtuk a kért évszámot és pecsétet is kaptunk a pontőrtől. Két kilométeren belül három forrás - ez gyors volt! Ezután már többet kellett gyalogolni a következő pontig: 7 km-t. Addig viszont szép kilátásokban gyönyörködhettünk: alattunk a Dunakanyar, szemben a Börzsöny a Szent Mihály-heggyel és távolabb Nagy-Hideg-hegy hófödte csúcsával, majd a Nagy-Villám alatt a napsütötte Visegrádi várra szép panoráma. Társaim nem is tudtak ellenállni a látványnak: sokszor álltak meg egy-egy pillanatra, előkapva fényképezőgépüket. Gáborral felelevenítettük az egy héttel korábbi „Dél-Börzsönyi kilátások" túrát: jól látható volt a Juliánus-kilátó - Kövesmező - Gubacsi hálás útvonal hullámzása Kismaros irányába. Másfél kilométert haladtunk az Országos Kék jelzésen, amikor áttértünk a következő pontunkat megközelítő K+ jelzésre. Az eligazító tábla szerint 45 perc menetidő alatt érhető el a Khüllenberg-forrás. Sajnos elkotyogtam - mivel Éváéktól, az itteni pontőröktől tudtam - etetőpont következik: Erika már nagyon várta, hosszúnak találta az időt. A ponthoz közeledve erdészeti munka zaját hallottuk először, majd a benzin „illatot" végül gépek által átgyúrt turistautat. Ez utóbbi óvatos menésre figyelmeztetett minket a lejtőn. A későbbi visszajelzések alapján nem bántuk meg, hogy hallgattunk az itiner jótanácsára és az új nyomvonalon követtük a jelzést, ami hosszabb volt ugyan, de járhatóbb. Érdekes módon többen elvétették a balra leágazó KO forrás-jelzést, pedig jól volt látható. Így többen utánunk értek a pontra pedig korábban már elhagytak minket. Alaposan meghazudtolta magát a Rendezőség ezen az etetőponton! A túra Kiírása szerint: "A kevés szolgáltatással az első teljesítménytúrák hagyományaihoz szeretnénk visszanyúlni." Ehhez képest Éva és Egon olyan terülj-terülj asztalt varázsoltak az erdőbe, hogy szánk is tátva maradt :) Szerencsére volt mivel teletömni, így hamarosan falatozni kezdtünk: párizsi szelet került az első kenyeremre, kenőmájas a másodikra, kísérőként lila- és fokhagyma. Engedve a kedves unszolásra - ne kelljen visszacipelni Dunabogdányba a maradékot! - megkóstoltam Éva eper- és őszibarack-lekvárját is, finom volt! A forrás megtekintése után még egy kevéske repeta is belefért. Milyen lehet egy nem kevés szolgáltatás... Megköszönve a szíveslátást, elbúcsúztunk kedves túratárs-pontőreinktől, hogy még szintidőn belül érjünk célba, behozva a ponton eltöltött kellemes perceket. Visszatérve a K+ jelzésre, igen durva sártengerrel kellett megbirkóznunk helyenként bokáig süllyedve benne. 250 m dagonyázás után végre a Z jelzésen már kellemesebb útviszonyok fogadtak minket, ami ránk is fért, mivel hosszan gyalogoltunk rajta. A József-forrásnál újból kettős regisztrációval lett gazdagabb itinerünk: a válaszadás mellett Ervintől kaptunk bélyegzést is. A Sajgó-kapu kőhídját elhagyva nemsokára a Kalicsa-patak medrébe kellett óvatosan leereszkednünk, hogy patakátkelés után a meredek partfalon felkapaszkodva , hosszan emelkedjünk Vértes-mező felé. Rövid ideig a becsatlakozó P jelzéssel együtt haladva Lőrinc laposán találkoztunk a S jelzéssel, melyre balra rátérve rögtön nekiláttunk, hogy az eddig szerzett szintekből jócskán leadjunk. Szerpentinezve ereszkedtünk a SO jelzésig, amin jobbra indulva a Hétvályús-forrás ellenőrző ponton kaptunk újabb pecsétes igazolást. A jelzésen tovább folytatva utunkat, a túra utolsó - igen kemény - emelkedőjét másztuk meg. Egy kidőlt fa leküzdése során még sérülést is szereztem: belefejeltem egy vaskos ágba - hiába, ha az ember a lába alá néz... Vörös-kő ellenőrző pontját azért sikerült elvérzés nélkül elérni, ahol Pétertől kaptunk igazoló pecsétet és kék szalagot: megkért, hogy ha szükséges tegyek jelzést a Csaba-kút felé, mert többen elvétették az irányt. Amíg az emlékműnél társaim fotóztak - itt is szép panoráma volt a Dunára és a Naszályra, alatta Váccal - egy kedves túratársnő elsősegélyben részesített, leragasztva sebemet. Ismét szerpentinezés következett a P+ jelzésig, amelyen Csaba-kúthoz mentünk, miután a kért pótjelzéseket kiakasztottam. Nem tudtunk választ adni a kérdésre: lévén, hogy a táblának csak hűlt helye volt. Viszont kárpótlásul az utolsó ponton ismét duplán erősítettük meg ottjártunk tényét: válaszoltunk a kérdésre és a pontőr kedves gyermeke nyomott pecsétet. A Rekettyés-forrás után már csak egy kis séta volt hátra Leányfaluig. Közben még kitértünk Vörös Meteor-forráshoz is, ha már „forrástúrán" vagyunk. Leányfalun Attila még egy háznál tartott megtermett vaddisznót is lencsevégre kapott. Egy szép vonalvezetésű, jól rendezett túra végeztével bőven szintidőn belül sikerült átvennünk az egyéni díjazást. Várjuk a folytatást: ugyanis ez a "Magyarországi Forrás Túrák" több éves teljesítménytúra mozgalom indító túrája volt. Reménytkeltő kezdet, gratulálunk az ötlethez és a végrehajtás módjához! Törék István (Döme) Fotók: Massár Erika (Maserka) Massár Attila (Ati 928) |
túra leírások >