1. nap
75.45 km - kerékpárút (85%), turista ösvény (10%), közút (5%)
útvonal:
Balatonkenese - Balatonfűzfő - Balatonalmádi - Alsóörs - Paloznak - Csopak - Balatonfüred - Tihany - Aszófő - Örvényes - Balatonudvari - Balatonakali
szállás: Balatonakali - sátor/kemping

2. nap
51.33 km - kerékpárút (5%), földút-dűlőút (20%), közút (75%)
útvonal:
Balatonakali - Dörgicse - Szentantalfa - Tagyon - Hegyestű - Köveskál - Kornyi-tó - Kővágóörs - Kékkút - Salföld - Ábrahámhegy - Badacsonytomaj - Badacsony
szállás: Badacsony - sátor/kemping

3. nap
41.3 km - kerékpárút (95%), közút (5%)
útvonal:
Badacsony - Badacsonytördemic - Szigliget - Balatonederics - Szigliget - Badacsonytördemic - Badacsony - Badacsonytomaj
szállás: Badacsonytomaj - faház/kemping

4. nap
68 + 35.1 km (103.1) - kerékpárút (36%),dűlőút (4%), közút (60%)
útvonal:
Badacsonytomaj - Badacsony (hegy) - Badacsonytomaj - Káptalantóti - Diszel - Monostorapáti - Kapolcs - Vigántpetend - Nemesleányfalu - Nagyvázsony - Vöröstó - Barnag - Pécsely - Aszófő - Balatonfüred - Csopak - Paloznak - Alsóörs - Balatonalmádi - Balatonfűzfő - Balatonkenese
szállás: -

táv: 281,28 km. + 15 km gyalog
menetidő: 4 nap

Június utolsó hétvégéjén végre eljött a nap: elkezdődik a nyár első "nagyobb" túrája, kimozdulunk végre. Felmálházzuk a bringákat, átnézzük a sátrat, a hálózsákot, a nyeregtáskát és minden túrázáshoz elengedhetetlen cuccot.
Péntek délután (az utolsó pillanatban) átnézem a bringákat, lecserélem a gumikat országútira, összepakolok. Itt a nagy nap, szeretem az indulást, valahogy nagyon jó kedvem, érzéseim lesznek tőle. Reggel 4.45-kor csörög az óra (túl sokat nem aludtunk), bepakolunk az autóba, tankolunk, összeszedjük társainkat, reggelizünk a Dunán (friss lángost a piacról) és irány a Balaton. Mindez nem ilyen egyszerű - 4.45 keléssel 7.40-kor indulunk Mohácsról.
Az úton szokás szerint szinte mindenki alszik az autóban, csak én szórakoztatom azt a szerencsétlent, aki az anyósülésre ült induláskor (párom már rutinosan elalszik ilyenkor).
A Balaton, hát igen, ha csak meglátom, úgy érzem hazajöttem. Aki nem ismeri, csak a partot, a drágaságot, a pofátlan szolgáltatókat, a kevés vizet, vagy a bulit látja benne, az csak menjen az Adriára, megértem. Ennél jóval több a Balaton. Természeti értékei mellett csodálatos hely, kedves emberekkel (mindig találkozunk ilyenekkel, tehát még vannak). Közelségével, viszonylagos biztonságával maga a megtestesült csoda számomra, pedig láttam már elég sok ennél szebb helyet, de összességében tökéletesen "otthonomnak" tekintem.
A túra részben ismert terepen halad, de mellé bevállaltuk a Templomok, kolostorromok a Balaton-felvidéken jelvényszerző túramozgalom teljesítését, ez pedig 22 rom felkeresését, megkeresését jelenti. A jelvényszerző mozgalomról Bíró Balázsnál (06-70/545-20-66) lehet érdeklődni.

1. nap: Balatonkenese - Balatonakali
táv: ~ 75.45 km
tekerési idő: 4.55
átlag: 15.3
Balatonkenesére érve 10-11 óra körül felmálházott bringákkal elindulunk végre. Első utunk a Soós-hegyre vezettet, gyönyörködünk a panorámában. Szép, főleg amióta kilátó is van (valamelyik mobilszolgáltatónak köszönhetően persze nem önzetlenül, antennáért cserébe). A hegyre kialakítottak egy tanösvényt amely a tátorján növény nevét viseli, de felfelé nem ezt követjük, hanem az utcákon és dűlőutakon kúsztunk a tetőig.
A páratlan kilátás és némi élelmiszer magunkhoz vétele után, elindul a "nagy" túra. A hölgyek már kezdik éreztetni, mit nem akarnak ezen a túrán. Ám mivel ezek a szokásos kívánságok voltak (ne legyen hegy, rossz út, sár, kavicsos dűlőút), nem kell túl komolyan venni.
A tátorján tanösvényen leereszkedünk a faluba, majd a 71-es út melett futó kerékpárúton folytatjuk utunkat Fűzfőre. A kerékpárút egy darabig a főút mellett, majd azt elhagyva az erdőben halad egészen Fűzfőig. Utunk elhaladunk a Mámai templomrom mellett, igaz ehhez (a Fűzfői strand után a 71-es túloldalán egy kis utca) le kell kicsit térni az útról, kb. öt perc többlet. Szerzünk egy pecsétet Fűzfőről. Almádit kényelmes és jól karbantartott kerékpárúton érjük el. A pár évvel ezelőtti viszonyokhoz képest szorgalmasan ki van táblázva az út, így nem kell energiát fecsérelni a keresésére. Almádiban - bár elég nagy település - nem időzünk túl sokat, csak elmegyünk a partra megnézni milyen a víz. A parkban bemutatót tartó kézműveseket figyeljük egy kicsit. Koncentrálunk egy kovácsra, aki helyben "prezentálja" mesteri tudását.
Almádit elhagyva Alsóörsön áttekerve, Paloznakot alulról érintve nem álltunk meg egészen Csopakig. E régi településen kerestük utunk második rom épületét, a Kövesdi templomromot (Kossuth u. 41.). A vasút mellett felfelé a faluban az út mentén találjuk, kissé feljebb jobbra egy utcácskában egy református templomot, tovább az emelkedőn egy harangtornyot is megnézhetünk. A vasútnál pecsételve, irány a Balaton körút (kerékpárút), ami kicsit cselezve levisz a partra, majd két utcával később visszatér (hegyről le és fel) eredeti szintbe. Szintre érve érint egy forrást, amit rendesen kiépítve találtunk - csappal ellátva (halacskák) - nagyon jó, enyhén szénsavas vize enyhülést hoz a fáradt vándornak.
Csopakot magunk mögött hagyva irány Füred. Füreden a táblázásnak köszönhetően (amire egy rossz szót nem lehet szólni) kevésbé forgalmas utcákon, bolt mellett halad az út (mi itt vásároltunk utánpótlást), majd végig a parti sétányon. Vigyázzunk, mert a kiépített bringautat a gyalogosok hamar kisajátították, és meghökkenve veszik csak tudomásul az őrült kerékpárosokat. Egy pár kissé felháborodva rákérdezett, ez kerékpárút, egyébként a csengőre nem figyelnek, később fejlesztettem ki az "utat" szó erélyes és hangsúlyos alkalmazását:). A Füredi móló ebéd és némi pihenés:) közben, a Tihanyi útvonalat fontolgattuk.
A Tihanyi félszigetet a füredi oldalrol megközelítve a parti útat választottuk, mivel a barátlakások megközelítése innen a legegyszerübb. Gurulás közben minden figyelmünket a zöld turistaút keresésére összpontosítva - a parti úton az elágazástól kb. 1.5km - elérjük célunkat. A turistaút megtalálásával elkövetkezett a lányok kéréseinek első áthágása. Erős emelkedő, sár, iszap, lépcsők, iszonyatos mennyiségű szúnyog várt ránk a barátlakásokig, amit egyébként még így is érdemes megnézni.

Szívás, ez jutott eszembe először, amikor megláttam a sarat, majd a második gondolatom a nehéz bringákra terelődött, ja és a csapat összetételére (bár elég jó erőben vannak de egy csomagokkal együtt 25-30 kilós esetlen bringa kemény dió a csúszós, sáros "lépcsőn"). Megküzdöttünk, és a lányok döntése volt, hogy menjünk tovább. Érdemes, mert a barátlakások kihagyhatatlan látnivaló - főleg ha nincs egy őrült gyerekcsoport a környéken - "érezni" lehet az ódon falakat. A zöldön végigvergődve, küzdelmünk csúcsaként, lakott településre érünk, ahonnan jó út vezetett a külső tóig. A főutra érve, balra enyhe emelkedő vezet a Tihanyi Apátság felé, az "ófaluba".
Tihany. Aki még nem volt, menjen el, csodálatos. Aki volt annak ugyanazt mutatja mindig, talán télen szebb egy kicsit. Szép az apátság, a múzeum, a régi falukép, szinte minden. Csak az az átkozott sok bazár ne lenne, helyette lehetne valami kézműves skanzen település, korhű bemutatókkal (de nincs). A wc 100 Ft, ez itt mindennek a teteje, balatoni utunk alatt a legdrágább. Az apátságtól leereszkedünk a belső tóhoz - folytatásként az Újlaki templomrom - egy fényképezés erejéig, majd vissza a főútra (ajánlom a turistaút használatát: Belső-tó - S+ - Z+ - Z - Újlaki Templomrom - Z - S - Horgásztanya - Sajkod útvonalon).
Tihanyból visszatérve a kerékpárútra, az Apáti templomrom - teljes pompájában felújítva - mellett haladunk el. Sajnos a következő település romja - amihez rövid földesút vezet - nincs ilyen helyzetben. Aszófő mellett található a Kövesdi templomrom, környezetét szépen karbantartják, kitisztított kis ligetben találtuk sok szúnyog társágában. Visszatérve a kerékpárútra, érintjük Örvényest ahol pillantást vetünk az Örvényesi templomromra (a település előtt), és a már zárva lévő Malom múzeumra. Balatonudvariban (a kerékpárúto érinti) az út mellett van egy védett temető, szív alakú sírkövekkel (az 1800-as évekből), amely megállásra késztet minket. Rövid bámészkodás után irány Balatonakali, ahol a parton több kemping is található, mi a strand mellett választottuk.

2. nap: Balatonakali- Badacsony
táv: ~ 51.33 km
tekerési idő: 3.32
átlag: 14.5

A kora reggeli indulás nem jött össze. Vasárnap lévén a bolt nincs nyitva, mondván nincs még szezon (június 27. még nem szezon?). Kicsit messzebb kell ballagnunk a főút mellett, egy másik boltba. Régi szokást felelevenítve a parton reggelizünk.
Reggeli málházást követően, megnézzük Akali régi részét, ahol több kétszáz évesnél is régebbi parasztház található. Kis terén (a vasút mellett) két kis templom, egymással derékszöget bezárva kb. 25 méterre egymástól levendula ágyások szomszédságában. Akalitól Zánka felé a kerékpárúton 2.2 km-re található a Sárdörgicsei templomrom (az úton az S kanyart elhagyva 150 méter a 71-es út Balatoni oldalán). Visszatérve Akaliba, fényképezkedés után irány Dörgicse.
Csodálatos Balatonfelvidéki település. Imádom, egy pici bűvölet, amiért meg kell küzdeni egy 3-3.5 km-es emelkedőn, hiszen tengerszint felett 200 méterrel vagyunk:). A településen és környékén három jelentősebb romot találhatunk: a Boldogasszony dörgicsei templomromot (csodás kilátással, lenyűgöző helyen), feljebb Kisdörgicse felé a faluban a Szent Péter-dörgicsei templomromot, és elhagyva a települést Kisdörgicse előtt a Kisfalud-dögicsei templomromot.
Érdemes lenne több időt itt tölteni. Akali és Dörgicse környéke csodálatos, 5 év alatt mi szinte mindent bejártunk, de mindig találunk valami újat.
Dörgicséről - Szentantalfa felé vesszük az irányt, nem egyenesen át a hegyen, hanem a faluból Alsómajor (dél-délnyugat) felé vezető köves úton a majorig, elméletileg ez jelölt P+ jelölés (jelölés nélkül). A majort elhagyva kavicsos, jó minőségű, a felvidékre jellemző úton haladunk délről kerülve a hegyet. Az utunk a P+ majd a P útvonalon halad egy ideig majd a szőlők között a hegyi utakon. Mindez csak elmélet, mert jelöléssel nem nagyon találkoztunk, ezért a szokásos navigációs eljárást alkalmaztuk. Kicsit dél-délnyugatra majd kicsit északra, majd kicsit északnyugatra és azt az utat választottuk, amelyik megfelelt ennek, és csodák csodájára ez mindig bejön. Szentantalfa előtt a pincék között haladva látszik a hegyoldalban a Szt. Balázs-templomrom. Fehér falai messzire világítanak, kis küzdelemmel a hegyre, megnézhetjük közelebbről az ódon romokat. A pincék között "érzéssel" a hegy vonulatait követve kavicsos utakon (2.5 km) érhejük el a Herendi-templomromot.
Szentantalfára visszagurulva (pecsételés után) lendületből haladunk Tagyonon keresztűl Zánka felé. Most sem megyünk be Zánkára mert elkanyarodunk a Köveskálra vezető főúton jobbra. Rövid szakasz után Monoszló - Hegyestű felé (jobbra), és csak kúszunk és kúszunk felfelé.

A kúszás leginkább a Hegyestűre vezető utolsó 1,5 km-re jellemző, de megéri. Fenn a csúcson egy bányászati kiállítás és földtani bemutatóhely található, ezért belépő is van (+ wc + büfé + könyvárusítás + kedves alkalmazottak). Mi itt ebédeltünk egy padon, miközben a hernyók a fákon. Sziesztaként pedig felmásztunk a csúcsra körbenézni. A hegyestű fél oldalát elbontották, a múltban bazaltbányáként funkcionált. Macskakőnek, vasúti töltésnek használták ezt a kemény vulkanikus kőzetet (bazalt).

(A bányászat által feltárt hegy egy 5-6 millió évvel ezelőtt működött vulkán belseje, a vulkán kráterében megdermedt láva a kihűlés során sokszögletű, függőleges oszlopokra vált el, ezek a bazaltorgonák. Hegyestű)
A hegyről lefelé nem panaszkodtunk, mint felfelé, csak gurultunk és élveztük a hőséget enyhítő menetszelet. Vigyázzunk a főutat elérve Köveskál felé kanyarodjunk (jobbra), ne engedjünk a lendületnek. Köveskál - Kővágóörs irányt választva lazán tekerhetünk.

A Káli medence szívében fekvő Kornyi tavat is útba ejtve (a közúttól 300m-re található) ejtőzünk egy kicsit, mielőtt beértünk Kővágóörsre. A Kornyi-tóval kb. egyvonalban az út túloldalán található a Sóstókáli templomrom a K útvonalon, magánterületen az egykori struccfarm területén.

Bevallom őszintén, mi meg se próbáltuk elérni az említett okok miatt. Kővágóörs elején balra fenn az úttól 250-300 méterre a "kővágóörsi kőtengert" tekinthetjük meg (Pannon-tenger aljzatának mészkő maradványa).

Kék jelzésen, betonon, magunk mögött hagyva a települést, meg sem álltunk a kékkúti ásványvíz gyárig. A "gyár" északnyugati falán egy kis csapból feltankolunk ásványvízzel. Kékkúton keresztül a kéket követve Salföldre visz utunk (a főútról letérve érhető el a falu). Salföldön egy természetvédelmi major területén gyönyörködhetünk lovakban, tehenekben, csirkékben stb., persze nem kötelező, de lehet természetvédelmi keretek között.
Az igaz, hogy a major pecsételő hely a kéktúra és a tájak, korok, múzeumok jelvényszerző mozgalomban, de pecsétről még csak hallottak másoktól, akik szintén keresték. Dél felé a falutól 150-200 méterre, egy délnyugat felé vezető földúton (kavicsúton) érjük el a Salföldi kolostorromot, innen vissza lehet menni Salföldre. Könnyű csomagokkal, illetve jobb erőben lévőknek ajánlom a P Balaton felé vezető turistaútját.
Salföldet nem lehet elhagyni a bányatavak megnézése nélkül, ami a főútról jól látszik és könnyen elérhető, egyébként meg tilos benne fürdeni, csak ezt az a jó néhány ember nem tudja aki élvezi az alacsony és tiszta vizet. Salföld - Ábrahámhegy útvonalra a rövid kellemes lejtő jelző illik a leginkább. Ábrahámhegytől Badacsonytomajon (Bazalt templom előtt halad el a kerékpárút) keresztül érjük el Badacsonyt.
Badacsony csodálatos hely (csak nem tudom miért ilyen felkapott). A centrumban található park széttúrva - mondván nincs szezon még - lassan készül, bár biztos szép lesz. A településen a sok bazáron és a két múzeumon, borokon, na meg a hegyen kívűl nincs semmi, bár igaz, hogy ez önmagába nem semmi. A hegy és a borok csodásak, de a többi hagy kívánnivalót maga után.
Bevásárolunk és alvóhelyet keresünk éjszakára, amit most is a Balatontourist szolgáltat. Kedvesek, segítőkészek, figyelembe veszik a diákjainkat is kedvezmény gyanánt - megjegyezném egy éjszakára nincs semmilyen kedvezmény sehol -, bár fizetni ugyanannyit fizetünk mint a felnőtt éjszakára.
Sebaj aranyosak, és vacsizhatunk a parton, az igaz fürdeni senkinek nincs kedve.

3. nap: Badacsony - Badacsonytomaj
táv: 41.3 km
tekerési idő: 2.30
átlag: 16.4

Reggel elég nyűgösen ébred a csapat, nem értem, nem tudtak aludni (pedig nekem is volt vagy 35cm helyem pihenésre). Mindegy is, mert nagyon meleg és nyomott az idő, valószínűleg ez is befolyásolja a csapatot.
Reggeli Badacsonyban a mólón, szokás szerint valami kiadós hideg kaja. Reggeli befejeztével, visszatérve a kerékpárútra (a centrum fölött, a szőlők alatt az utcákon halad) átmegyünk Badacsonytördemicre, a centrumban nyugatnak fordulunk a vasút felé egy macskaköves úton követve a kék turistajelzést Szigliget felé. A 71-es főutat keresztezve. Betonon haladunk egészen a település első nagyobb elágazásáig, innen balra 70 méterre található az Avasi templomrom. Kis szünetet beiktatva, folytatjuk utunkat a

Szigligeti várhegyig, végig a kék nyomvonalán. A Várhegy alját elérve, a templommal szemben van a pénztár. Amíg a többiek fizetnek én lezárom a templom előtti fákhoz a bringákat hátha ott nem piszkálják őket (lezárási tanácsok - az utmutatóban). Szigligeti vár, szép és magas ez a kettő jut róla eszembe. Továbbá, hogy

Elvben támogatom a teljes helyreállítását, erről rövidebb vitát nyitva. Ez ám a kilátás, el sem hiszem, hogy Magyarországon vagyok, olyan lenyűgöző (ezt azok kedvéért mondom, akik csak a határon kívül találnak szépséget). Elég hosszú időt eltöltve a várban, nehezen veszzük rá magunkat a folytatásra, de menni kell:) (szerintem), ezért irány Balatonederics. A várból a település felé gurulunk majd az első elágazásnál északnyugat felé az utcákon ki a 71-es út felé, itt csatlakozhatunk a kerékpárútra.
Afrikai Vadászotthon (Baltonederics), itt a Balaton felvidéken, aki nem látta nézze meg. Van itt minden ami csak vadásznak ingere, akinek meg nem, az csak legeltesse a szemét. Hamar elrepül az idő a struccok és különböző patás állatok (na meg a kedves bagoly) társaságában, ezért folytatjuk utunkat, igaz csak az edericsi strandig, ahol végre fürödhetünk a Balatonban.
A fizetős strand területére nem lehet bevinni kerékpárt csak a bejáratig ahol le kell zárni őket, pontosabban idáig sem vihettük volna, csak a kerítésig. Persze itt sem vállal érte senki felelőséget, csak hagyjuk ott. Mindezt szenvtelen, kiégett pillantásoktól kísérve, mint akik kitaszítottak, mert fürödni akarnak a hü... Ezt sem értem, jön egy turista, számára fontos (elég drága) felszereléssel, bringákkal, málhákkal, fizet, ám a felszerelést a bejáratnál kell hagynia. Szerintem ez ésszerűtlen szabály, mi majdnem nem mentünk be, legalábbis ha tele lett volna a strand nem megyünk be, én nem szívesen hagyom ott a cuccomat, amire senki sem figyel, és különben sem értem mi kárt teszünk a strandra, ha bemegyünk, randalírozunk, összeolajozunk valakit, esetleg átmegyünk valakin:). De sebaj "turistabarát" vendégszeretet, ez a valóság. A csúcsot a strand büféje jelentette. Végignéztük az összeset. A legnormálisabb kaja az olajos burgonyás lángos volt. Sajnos én nem ezt választottam, szalámis pizzát kértem (gondoltam nem rontható el annyira, és mégis kiadós) 510 Ft-ért, nem kellett volna. A kapott valami, egy a boltban kapható késztésztából (szokásos fehér hűtős késztészta, amiből készíttettünk már jó kaját egyébként), valamilyen paradicsomos szószból, és láss csodát 8 szelet turista szalámiból állt, a tetején sajt morzsával, enyhén átsütve "fehéren mikróban" szörnyű kinézettel. Először nem kaptam szikrát, azt hittem vicc, de gondoltam az íze az erőssége, ebben is tévedtem. Miért is nem megy a Balaton part? Talán azért, mert közel hasonló vagy alig több pénzért külföldön és egyes magyar helyeken is (van ilyen a Balatonon, mi ezeket keressük, őértük érdemes ide utazni) kedvesek, jó a kiszolgálás és kifogástalan az enni-, innivaló. Badacsony, a centrumban található egy Segafredo (a mólótól a tér felé balra az első nagy ponyvás, bordó padokkal) kávézó, az eső elől ide menekültük, nem néztek se ránk se a bringákra - pedig nagy helyet foglalnak - ferde szemmel. A kiszolgálók, amellett, hogy finom kávét, forró csokit főztek, kedvesek beszédesek udvariasak voltak, másnap odaintettek, jó utat kívántak.
Strandultunk, és közben az északnyugatról érkező nagy, vastag felhőréteget bámuljuk. Közepes magasságban, sötéten a Szigliget előtti síkon megfutva, eltüntetve időszakosan Badacsonyt végigsöpör mindenen, friss levegőt hozva magával. A "lányok" egyre határozottabban nem akartak Tapolcára (az eredeti napi cél) tekerni (teljesen felhős volt arra az ég), ezért megszülettet az új útiterv, vissza Badacsony, ott hegykerülés gyalog, és alvás. Vártunk, míg elvonult a felhő, végig figyelemmel kísérve útját, majd megcéloztuk Badacsonyt. Az út Badacsonyig a már ismert kerékpárúton haladt, Szigliget, Badacsonytördemic érintésével a hegy aljában, de kellő magasságban (a szép a kilátás). A szőlők alatt kis utcákon ismét elértük a Badacsonyi boltot, ahol beszerezhettük a szükséges ellátást. Miközben a bolt előtt pakoltunk megérkezett az égi áldás második része, nagy robajjal és fényjátékokkal fűszerezve. Elintézte, hogy egy időre ne legyen áram a boltban és környékén, majd jött az özönvíz. Az eső elől az egyik kávézóba menekültünk, a bringákat az elősátor alá elhelyezve. Szerencsénkre kevesen voltak, így kényelmesen elfértünk. Két forró csoki egy kávé elfogyasztása elég időnek bizonyult az esőnek, ezért elállt és mi elindulhattunk megkeresni a badacsonytomaji kempinget.
Badacsonytól 2 km-re (Tomajon) találtunk egy kempinget, igaz nem ezt kerestük, de ez van. A vasútállomást elhagyva egy kis utca visz a part felé, ezen találjuk a kempinget. Meg kell hagyni nagyon takaros, öreg de takaros. Fiatalember ült a recepción és meg lehetett vele beszélni, hogy az esős időre való tekintettel kiveszünk egy faházban egy kétszemélyes szobát négyen, így nem kellett a vizes földön felállítani a sátrakat és szétázni éjszaka. Neki ezzel megvolt a napi jócselekedete, az igaz, nem volt túl határozott a döntését illetően.
Örültünk és kényelmesen elhelyezkedve vacsiztunk, majd irány a part. Kis nézelődést követően nyugovóra tértünk. A hálózsákok igazgatása közben egy kis hernyó szőrei beleálltak a tenyerembe, ami igen égető és viszkető érzést biztosított az elkövetkező napokra. Figyeljünk rájuk, mert nemcsak a fákban tesznek kárt.

4. nap: Badacsonytomaj - Balatonfüred - Balatonkenese
táv: 103.1 km
tekerési idő: 5.10
átlag: 19.5

Korán keltünk, mivel a recepciós srác nem volt tegnap túl határozott és nem szerettük volna a dupláját fizetni a szállásnak. Sajnos meg kellett várnunk a nagyon készséges kemping vezető hölgyet, akinél lehet majd fizetni. Várakozás közben döntöttünk, a csapat fele előre megy így máris csak ketten maradunk, és lehet vitázni ha kell, de nem kellett. A hölgy, szerintem a mai napig nem tudja mit fizettünk ki. Abból gondoljuk, hogy megkérdezte nem áztunk-e nagyon el éjszaka az esőtől - a faházban:) "Mi nem" - volt a válasz. Határozottan odaadtuk az este kialkudott árat, beszélgettünk a hölggyel, aki biztosított, hogy a srác tudja mit beszél, ezért utána sem számol, és utunkra engedett.
Keserű, esős délelőtt, gondoltuk reggel, és újabb és újabb útvonalak születtek, az egyetlen biztos pont az esti Balatonkenese volt (mivel itt állt az autó).
Reggeli befejeztével, lazán:) feltekertünk a Kisfaludy házhoz, a S jelölésű aszfaltúton szerencsére se terepjáróval, se turistával nem találkoztunk a korai időpont miatt. A bringákat a Kisfaludy ház előtti egyik fa mellé lezárva, a szemerkélő esőben elindultunk megkerülni a hegyet, körbe a kiírások szerint 4.2 km.
S-n a Rózsa-kőig (legendája szerint ha egy pár, háttal a Balatonnak leül a kőre, kívánságuk teljesül és egybekelnek) bandukoltunk, gyönyörködve a tájban és küzdve a szúnyogokkal a P jelzést választottuk jobbra indulva. A P jelzésen szépen körbesétálhatjuk a hegyet, szinte mindent látva és élvezve a szintemelkedések hullámzó vonalát, végigjárva - és elolvasva - az információs táblákat. Az eső és szúnyogok kitartó rohamától nem tartva (kivéve a Zsuzsit, aki kicsit alulöltözött, ezért kellemetlen érzései támadtak, a szúnyogok miatt) az ösvényről a nyugati oldalon - a Rodostó háznál - a hegynek felfelé vettük az irányt, egy végeláthatatlan lépcsőn felfelé (minta a Gyűrűk Ura kőlépcsői lennének).
Amennyiben kellő kitartással haladunk felfelé elnyerjük jutalmunkat. Fenn jobbra kanyarodva a K jelzést követve először egy kőkereszttől(Ranolder kereszt), majd egy kilátótól élvezhetjük a panorámát. A kéken haladva az első meglepiként egy iszonyatosan mocskos gyerekcsoport tűnt fel a meredek oldal felől, érdeklődően keresve az utat. Csak lenn jöttünk rá, hogy a Rózsa-kőnél szemben a hegynek van egy fára festett piros jel, valószínűleg ők toronyiránt keresték az utat és a második jelet, így jöttek fel a meredek oldalon a tanárt le(nt)hagyva. A kéken folytattuk utunkat a Hertelendy emlékműig, ahonnan a P háromszögön majd a Piroson csúszkáltunk (a bringás cipő kissé csúszik a vizes bazalton) a Kisfaludy házig. Csodák csodájára elállt az eső és előbújt a nap, újabb útiterv (egy régit vettünk elő) született. Bringára szálltunk és Badacsony-Badacsonytomajt (vissza a kerékpárúton, a Bazalt templomnál egyenesen) magunk mögött hagyva Káptalantóti felé tekertünk.
A kellemes, enyhén emelkedő, kisforgalmú közút a Gulács (393 m) és a Tóti-hegy (346 m) között halad, biztosítva a hatásos környezetet, és a lehetőséget, hogy felmehetünk, ha akarunk, ha van erőnk. Nekünk nem volt, de kíváncsibb (keménykötésű) utazó kitérőt tehet a két csúcsra az utat keresztező K-Z turistajelzésen.
Száguldva (hosszú lejtőn) érkeztünk Káptalantótiba ahol a templomnál jobbra fordultunk a főút felé vezető kerülőútra. Kb. 1 km-után kereszteztük a Tapolca - Köveskál főutat. Északra újabb két hegy közé, Csobánc (376 m) és a Láz-tető (344 m) vezető kissé rozoga, időnként kavicsos "hegyi" úton haladunk tovább. A rosszabb minőségű utat kárpótolja a panoráma, és az út felétől a lejtő, amiért eddig kellett küzdeni. Tátott szájjal gurulunk, és nem tudunk betelni a látvánnyal. Ez is Magyarország!
A Csobáncot, a fenn lévő vár (bár nagyon vonzó) ellenére kihagyjuk, a jobb oldalon lévő temető (Diszel elején) után rögtön jobbra fordulva Monostorapáti felé tekerünk. A hegyek közti átkeléssel az elmúlt napok látóhatárát szegélyező "hegyei" mögé kerültünk. Egyre szűkülő folyosóban, két oldalról hegyek, erdők veszik körül az utat. Monostorapáti előtt kis kitérőt tehetünk Hegyesd várához, és a faluból könnyen elérhető Monostorapáti (- Hegyesdi) víztárolóhoz .
Monostorapátiban összeszedtük a pecsétünket. Az Almádi monostor romjait a település végéről induló S útvonalon a falutól 2.3 km-re érhetjük el, és vissza is erre érdemes jönni, mert csomagokkal a S- kissé necces.
Ismét szilárd utat érezve a gumik alatt, Kapolcs - művészetek völgye, érdemes megállni megnézni a malmot, túrázni kicsit az úthoz közel találhatóPokol-likhoz - és Vigántpetend utjait szaggatjuk, igazi nagy erdőkkel karéjozott völgyben.
A főútról letérve jobbra találjuk Vigántpetendet. Az utcákat kiszáradt fák (részben oszlopok) törzséből faragott szobrok, műalkotások díszítik. Sajnos mi csak az előttünk lévő 100 méter szintkülönbségre tudtunk koncentrálni, nem a totemfákra. A hangulatot a település vége felé található szerpentin kocsma elnevezés dobja csak fel (persze csak a sokatmondó, fantáziadús név). Nagy nehézségek árán feltekertünk a melegben igen kellemetlen szerpentinen, ami fentről nem is tűnt olyan nehéznek, és a kilátás, valamint aegy rokonszenves tehéncsorda (élén négerrel) ismételten kárpótolt minden nehézséget.
Nemesleányfalú - Nagyvázsonyig (szinte összeépült települések) "szintbe" haladva néhol kis gurulást engedve magunknak kényelmesen, (hernyókat irtva) telt utunk. A Nagyvázsonyi vár a településre érve nem látszik a főutcáról, mert a gerinc alá szintbe 35-40 méterrel lejjebb épült. Árnyékában (az előtte lévő fa árnyékában) megebédeltünk, majd végignéztük az egykori Kinizsi várat. Szépen rendbe rakott várban elmerengve idéztük fel a régi korok minden problémáját (hideg falak, kényelmetlen wc, gyilkos feleség) és szépségét (nagy lakomák, erős falak, biztonság, gyilkos feleség).

A várban akár órákat is el lehetne tölteni, de északnyugat felől ismételten hatalmas fellegek érkezése volt látható, sajnos emiatt hagytuk ki a Pusztatemplomot (a településtől északkeletre található a P turistaúton). Nagyvázsonyból a Piros jelzést követve (a településen a fafeldolgozó előtt elkanyarodva) végig betonon haladtunk

Vöröstó felé, a települést elérve közúton balra Barnag, majd tovább enyhe emelkedőn Pécsely felé vettük utunkat. Végig figyelemmel kísérve az egyre fenyegetőbb közelségbe kerülő felhőket.
Szerencsénkre (vagy inkább így lett tervezve:) a Pécsely - Tótvázsony kereszteződést elérve Pécsely felé végig lejtőn haladhatunk közel 45-50 km/h átlaggal szakítva a levegőt. Pécselyen keresztül törtetve Aszófő felé (a településen az első nagy elágazásnál balra) ismételten kisebb emelkedőkkel találkozhatunk, amik később meghozzák gyümölcsüket. Aszófőröl mi a felső utat választottuk Füred megközelítésére, ami igaz hogy kissé hullámzik, de alig van forgalom (nem mintha a bringaúton lenne) és változatosabb (ha nem is szebb) mint a partmenti út. A lényegesebb választási ok számomra, a felhők figyelemmel kísérése, innen jól láthattuk, amint végigsöpör Füreden és a Balatonon, miközben mi beállva egy facsoport alá szinte semmit nem kaptunk ebből.
Megvártuk míg elvonul az eső és lecsorogtunk Füredre, a vasútállomást célba véve, mondván este 18.40-kor már nem nagyon akarunk tekerni. Persze ebből sem lett semmi, a vonat csak 1 óra múlva indult volna és alig több mint 30 km-re van Balatonkenese.
A lányok döntésére (edzetleneknek nem ajánlom, ilyen nap után) elindultunk a kerékpárúton Balatonkenesére. A döntés utólag jónak bizonyult mert a vonat beérkezés után 10 perccel mi is megérkeztünk. Balatonkenesén a faluban van egy pékség, ami nem éppen olcsó de mindig nyitva van. Na itt ért minket utol az eső, épphogy odaértünk. Eső után felpakoltunk az autóra és irány a hétköznapok.