Orfűi elágazás - Körtvélyesi-völgy - Szuadó-völgy - Blokkház - Éger-völgy

Időpont: március 21., szombat
Útvonal: Orfűi elágazás - Körtvélyesi-völgy - Szuadó-völgy - Blokkház - Éger-völgy
Túravezető: Baumann József
Résztvevők száma: 55 fő

A volán által biztosított mentesítő járattal érkezünk az Orfűi elágazáshoz. A Komlói turisták külön busszal érkeztek, hogy csatlakozzanak a túrához. 55 fővel indulunk a Gubacsos-forrás felé óvatosan haladva a forgalmas út szélén.
A Gubacsos-forrásnál Csokonay Sándorról, Molnár Pista bácsiról, és kortársairól emlékeztünk meg, akik sokat tettek a Mecsek turista létesítményeinek létrehozásáért. A forrás felújítása sajnos a kulcsos-ház kezelőit nem ösztönözték arra, hogy a ház környezetét rendezettebbé, szebbé tegyék.
Kis kaptató beiktatásával feljutottunk a tetőre. Szusszantunk egy keveset majd előkerült a szemetes zsák és elkezdtük az eldobált pillepalackok összegyűjtését az erdészeti út mentén amerre haladunk. A Vásáros utat keresztezve megálltunk és az erdészeti munkálatokról beszélek túratársaimnak. A Körtvélyesi gerincen haladunk és a töbrökkel tarkított táj csodálatos képet mutat. Balra a meredek oldal alatt a Körtvélyesi árok húzódik, melynek vize eltűnik egy rejtett víznyelőben. Itt alkalom nyílik egy kis ismertetőre a barlangok és a források kapcsolatáról, valamint a földtörténeti korok ide vonatkozó dolgairól.
A Napsütésben ezüstösen csillogó bükkfák törzsei alatt, zöld szőnyegként virítanak a medvehagymák zsenge levelei.
A Bögrés-kúthoz érve kis szünetet tartunk, hogy a korán kelők egy kis élelmet magukhoz vehessenek. A szendvicsek ízesítéséhez csak le kell hajolni, és finom medvehagyma levél kerülhet a szalámik fölé.
A kissé megélénkült szél, indulásra késztet bennünket és elindulunk a völgyben felfelé. A vörös Permi homokköveken fodrozódik a víz, és homokot gyűjt a torlatokba. Kicsit lelassulva elérjük a Pipás-forrást. A forrás méregzöld mohát növesztett homlokfalán. Vízcseppek himbálóznak rajtuk, majd aláhullnak a medencébe. Többen megkóstolják a finom ízű vizet, majd a kulacsokba is kerül belőle. A források elnevezésének szokásait mondom el, ami szerintem nagyon fontos dolog. Mindig a környezet jellegzetessége, a hely nevének figyelembevétele a legfontosabb egy forrás nevének megválasztásánál. Miután megbeszéltük, hogy egy bükkösben nem illik gyertyános forrást elnevezni elindultunk fel a gerincre. A közeli erdészeti útelágazástól néhány méterre felkeressük a Magyarok kunyhója emlékhelyet. A mostoha tavaszi időjárás nem tette lehetővé, hogy e túra résztvevői megláthassák az itt elhelyezésre kerülő emlékoszlopot. Az oszlopon 1919 től napjainkig minden fontos esemény jelképe látható lesz. Csokonay Sándor sok éven keresztül gondozta a szerb megszálláskor épített kis kunyhót. Mára csak alapjai maradtak fenn, ahol pihenőpad és asztal lesz elhelyezve a közeljövőben.
A Szuadó gerincen szél csapkodja az ágakat, és örülünk, hogy a völgy fele vesszük az irányt. Kanyargós ágakkal átszőtt úton, medvehagymák között érünk le a barlangászok táborhelyéhez. Itt újabb pihenő egy kis kóstolgatás a hazai pálinkákból, borokból és finomságokból. A tábor környéke viszonylag rendezett, de gondos gazda módjára a barlangászok tisztábbá tehetnék, és talán a Mecsek háza alatti forrás tisztítására is szánhatnának egy kis időt. Elmondom túratársaimnak, milyen sokat segítettek a barlangászok a Bagoly-forrás és a Laci-forrás felújításában, amit ez úton is köszönünk nekik. Szalad az idő, sokan indulnának, és engedünk az akaratuknak. Átkelünk a patakon kisebb nagyobb segítséggel, majd a Szuadó-forrást és a Laci-forrást keressük fel. A Szuadó 40 teljesítmény túrázók lábnyomai elegyengették a laza talajt, így nekünk könnyebb a haladás. A Laci-forrás megújult falánál beszélgetünk a valaha volt kis tóról, halakról és Sanyi bácsi fiáról, akiről a forrást elnevezte. Visszafordulva az utolsókból lesznek elsők, mert megyünk vissza az útra. A Mihály remete-forrást már néhány társunk kitisztította, így nekivághatunk az emelkedőnek. Zeg- zugos úton elérjük a Tixi-forrást, melynek táblája alig látszik ki a levelektől. Ágakból gereblye készül, és néhány perc múlva felcsillan a forrás tiszta vize. Minden vihar után a bükkfák leveleit besodorja a szél és elrejti a forrás építményét. Innen már az új forrásjelzésen igyekszünk fel a tetőre.
A Blokkháznál néhány barátunk a dobozból bélyegzőket ragaszt a túrajelentőjére, hogy hitelesebbé és szebbé tegye. A ház mögötti úton hamar a Négy barát-forráshoz érünk. A forrás táblájának négy sarkában Sanyi bácsi és barátai vezetéknevének kezdőbetűi láthatóak.
Lefele indulunk, és a Farkas-forrást ejtjük utunkba. Itt először a forrásra dőlt vastag bükkfatörzset vonszoljuk el legalább tízen, és így sem megy könnyen. Szó kerül a forrás legendájáról és a valaha itt élt emberekről.
Ismét átvergődünk a patakon és vörös homokkövek közt szaladó patak felet haladunk a völgyben. Az Éger-forrást elhagyva hamarosan az Éger-völgyi kiránduló centrumhoz érünk. Az itt található Fecske-forrás táblája kiesett ezt bevittük a Teca Mama vendéglőjébe és leadjuk.
A kellemes és hasznos túra után búcsút veszünk a buszhoz igazodó társainktól. A maradék csapattársainkkal beültünk egy sörre és néztük a 40 kilométeres túráról fura léptekkel közeledő túrázókat.

Baumann József túravezető

(Köszönet a beszámolóért és a képekért a BMTSZ-nek!)

(A képek nem a túrán készültek)