Mohács - Udvar - Dályok - Izsép - Hercegmárok - Darázs - Batina (emlékmű) - Darázs - Nagybodolya - Baranyakisfalud - Főherceglak - Udvar - Mohács

táv: 76 km.
menetidő: 6 h. (pihenő + eső)
egyéb: betonút

2004. május 23-án délután fél 2-kor gyülekeztünk Mohácson, a Széchenyi téren. Sajnos a rossz időjárás miatt igen kevés kerékpáros jelent meg, mindössze nyolcan voltunk. Két túratársunknak nem volt útlevele, így ők csak a határig, Udvarig kísértek bennünket. A határátlépést követően az első útkereszteződésnél balra fordulva hamarosan elértük Dályok községet, de nem mentünk be a faluba, hanem Izsép felé haladtunk.

A következő faluban Hercegmárokon megálltunk egy negyedórás pihenőre, ahol a kocsmával szemben egy jó kis játszótéren hintázgattunk, míg páran söröztek. A Darázs felé vezető úton bal oldalon a Puskás nevű Duna holtág található. Nagyon szép. Darázs után egy jó nagy emelkedő vezet Batina felé. (Egész utunkon ez az egy emelkedő volt, de visszafelé is erre jöttünk J. 58 km/h-val lefelé. Jó, jó, tudjuk, hogy kerékpárral a megengedett legnagyobb sebesség 40 km/óra.) Batina előtt a keresztnél balra kanyarodtunk, majd pár km után elértük a II. világháborúban hősi halált halt partizánok emlékművét.Innen csodás panoráma tárult elénk. Észak felé Magyarország, kelet felé Szerbia, dél felé maga a város, Batina, a Duna, és a híd, melyen áthaladva Szerbiába juthatunk. Mivel nagyon sötétedtek a felhők, elindultunk visszafelé.

Darázs után eleredt az eső, ezért egy kicsit hosszabb pihenőre kényszerültünk egy fészer alá. Uzsonnáztunk, kukoricacsutkából várat építettünk. A következő falu, Nagybodolya előtt, finom májusi cseresznyefa várt ránk. Jólesett, köszönjük. Mivel továbbra is szemerkélt az eső, 1000-rel tekertünk tovább. Főherceglak előtt még egyszer pihentünk, majd letekertük az utolsó 16 km-t. Este fél 8-ra értünk Mohácsra, addigra már újra sütött a nap.