Kaposvár - Kaposfüred - Juta - Somogyjád - Osztopán - Bodrog - Hetes - Juta - Kaposfüred - Kaposvár

Szervező: Kaposvári Természetbarátok Turista Egyesülete
Táv: 52 km
Időpont: 2009. 04. 11.

Húúúú! Bevallom, most kissé bajban vagyok! Hol is kezdjem a 2009. április 11-én megtartott egyesületi túránk beszámolóját?
Hozzáértők tanácsát megfogadva az elején. De egy túrának hol is az eleje? Hol kezdődik a túra egy résztvevőnek, illetve a túrát szervezőnek? Tán' a részvevőnek, amikor a találkozást követően azt mondják, hogy "most indulunk", vagy amikor otthon megcsinálja a szendvicsét a túrára? A túravezetőnek... amikor ki is kéne találni egy-egy túraútvonalat, a látnivalókat? Éves túráink megtervezésénél már sokszor szembesültem azzal, hogy az egynapos túráinkat nehéz kitalálni Túráinkon nemcsak a kilométergyűjtés a cél. A mezei kilométergyűjtést bárki meg tudja oldani egyedül. Felül a bicajra és teker amerre gondolja, illetve addig nyomja amíg erejéből futja. Bevallom mi is megtesszük ezt néha családdal, vagy akár egyedül is. Ha már egyesületi szervezéssel megyünk szeretnék valami tartalmat adni a túrának, legyen az látnivaló, vagy a szép környezet, amit mindenki szívesen fotóz.
Az egynapos túráinkat nagyban befolyásolja a ráfordítható idő, illetve a betervezhető távolság. Ráadásul jó lenne azért valami újat is kitalálni, ne csak ugyanaz legyen minden évben a program. Tény, hogy vannak kedvenc túráim, amiből nem engedek, ezek minden évben visszatérnek a programunkba (Első és utolsó túránk, illetve Balaton megkerülős túrák). Elvégre a túrákat "magamnak szervezem", én csak azt biztosítom az egyesületen keresztül, hogy akit érdekel, eljöhet velem és jól érezheti magát. Nagy vonalakban igaz is lehetne, de nem egészen. Több ismerőst kértem, hogy adjon túraötletet, mondja meg merre tekerne szívesen. Ő
javasol, én megszervezem. Na, ahogy te kedves olvasó nem javasoltál még semmit... úgy más se. Akkor marad a saját kútfő, és azok a kirándulások, amelyek nekem tetszenek. És még nem beszéltünk arról, hogy túráinkat egy évre előre tervezzük. Ilyenkor beleszólhat az időjárás, vagy ha a túrát valami rendezvénnyel kötjük egybe, a rendezvény időpontját áttehetik. (Lásd az idei Csurgói Csuszafesztivál.)
Ennyi felesleges bevezető után kezdjük az elején. A múlt évben... Hogy is jött az a túra ötlete? Ez az útvonal számomra nem volt ismeretlen, hisz az egyik, általam gyakran letekert útvonal része. Az útvonal már meg is volt, de kellen valami látnivaló. Legyen a Somogysárdi lovasbázis. Bezárt... akkor most hogyan tovább? Kollegám erről a részről származik, ő javasolta: "menjetek el Újvárfalvára a Noszlopy-kúriához". Ok. Újvárfalva tudom hol van. De mi van ott látnivaló? Neten utánanézve megtaláltam, és bővebb információkat sikerült beszerezni a kúriáról:
"Újvárfalva - Somogy megye közepe - része a Boronka melléki Tájvédelmi Körzetnek és az egyik bélyegzési állomása az Országos Rockenbauer Kéktúrának. Szép természeti környezetben honos a ritkaságnak számító zerge boglár és számos nemes vad él erdeiben. A község Újvárfalva néven 1909-től szerepel a jegyzékekben, egyébként Korotna, Nadalos és Vrácsik településrészek alkotják. Korotna először a XIX. században szerepelt a dokumentumokban több változatban. A szláv korito, azaz a teknő szó utal a nevére, amely a föld felszínét jelképezi. Korotnai János ítélőmester és főispán a XV. század második felében építette a várat, amelynek helyét ma is jelzik a Vári-dűlő sáncai. A település, később a Somssich, majd a Sárközy és a Hunyady családok birtokához tartozott. Vrácsik híres szülötte Noszlopy Gáspár megyei szolgabíró, aki 1848 szabadcsapatot alakított Jellasics ellen, majd 1849-es szabadságharc alatt kormánybiztosként vezette a dél-dunántúli népfelkelést. Szabadcsapatával Komárom kapitulációja után sem adta fel a küzdelmet, később elfogták, és halálra ítélték, de a börtönből megszökött. 1852-ben fogták el ismét, s 1853 márciusában több szabadságharcossal együtt kivégezték. Az 1981-ben létesített múzeumi kiállítóhely épülete Noszlopy Gáspár (1820-1853), 1849-es somogyi, majd dél-dunántúli kormánybiztos egykori szülőháza.
A műemlék jellegű épület a XIX. század első felében nyerte el mai külsejét. Az 1981-ben készült állandó kiállítás, mely a Somogy a reformkorban és az 1848-49-es szabadságharc idején címet viselte, jelenleg is látogatható."
A fentieket elolvasva döntöttem: Ebből túra lesz! Innen már ment minden simán, útvonal ismert, látnivaló van. Mehetünk!
A közelgő Húsvét ellenére nyolcan összejöttünk a kiírt időre. Volt, aki kisebb félsszel vállalta be túrát, mivel ez volt az első hosszabb túrája. Vajon bírni fogja-e? Még a túra előtt igyekeztem megnyugtatni, hogy útközben sokszor megállunk. Volt, aki eljött, mert jónak találta a túrát, de beszélgetés közben kiderül, hogy ők ennél többet, gyorsabban szoktak egy-egy saját túra alkalmával tekerni. Korábban írtam már erről... na ilyenkor "elégítsd ki" a részvevőket. Ne legyen túl gyors, de ne legyen lassú sem a tempó. Elindulást követően, lényegében megállás nélkül, eltekertünk Jutáig. Max. csak egy-egy húzósabb emelkedő után vártuk össze a csapatot. Ilyenkor pihenő nélkül mentünk is tovább, mivel látszott a résztvevőkön, hogy ha kisebb erőfeszítés árán, de bírják. Kissé erőltettem is a tempót a Noszlopy-kúriáig, mivel ide időre voltunk bejelentkezve. Jutában a szokásos pecsételés után pihenő, beszélgetés. Pár perc pihi után folytattuk utunkat. Mivel a túra előtt pár nappal, csak úgy edzésként, részben ezen az útvonalon tekertem, tudtam, hogy tele van úthibával, kátyúval és erre figyelmeztettem a részvevőket. Ennek ellenére mégis volt, aki belehajtott. A gödrökről azt hiszem még fogok bővebben írni.
Jutától lényegében megállás nélkül Tekertünk Somogysárdig. Itt bevártuk a lemaradókat, majd a lekötő úton tekertünk a kitűzött célunk felé, Újvárfalvára, mely végül is egy zsáktelepülés. Ez egy nagyon kellemes, erdős, virágillatos, madárdaltól hangos útszakasz volt. Utunk egyik legszebb része szerintem. A faluba beérve megkerestük a kúria gondnokát. Milyen volt a fogadtatás? Gondnok: kúriáig elkísér, ajtó kinyit, pénz elvesz, körülnéztünk, fotóztunk, ajtó bezár, hazamegy. Lényegében ennyi! Szóval közelében sem volt egy Göllei Fekete István múzeumi kéretlen (!!!) idegenvezetésnek. Mindegy megnéztük a kúriát, előbbi gondolatmenet szerint szép, volt jó volt. Ennyi! A fogadtatás ellenére javasolom, aki erre jár nézze meg, mert azért megéri, mint látnivaló. A kúria mellett tartottunk egy nagyobb pihenőt, hisz kb. ekkor volt ebédidőt. Jó hangulatú beszélgetéssel, pihenéssel töltöttük el az időt. Kipihenve magunkat, most már tényleg ráérős, andalgós tempóban elindultunk hazafelé. Kiskorpád előtt egy virágzó gyümölcsös mellett tekertünk el, ami annyira szép volt, hogy le kellett fotózni. Meg is tettük.
Miután kifotóztuk magunkat elindultunk, és folyamatosan kerülgettük a gödröket. Némelyik gödör szerintem nem csak kellemetlen, de balesetveszélyes is leheta A nagyságát tekintve nemcsak a kerékpárosok, de autósok számára is. És mit tesz erre a MAGYAR? Nem ám ki javítaná soron kívül... áááá dehogy! Kirakja a 30-as táblát, és ezzel meg van oldva minden! Nesze neked MAGYAR útjavítás!!!!
Na jó... azért volt ahol már megkezdték a javításokat. Kaposmérőn tekertünk át, ahol már nagyjából kijavították a falun átmenő úton a kátyúkat. A javítás minőségére nem térnék ki, de maradjunk annyiban nem osztrák minőség. De legalább megcsinálták! Azokat a gödröket ahol javítani kellett meg is számozták. Közel 140-et lehetett leolvasni. És volt ahol a nem is számoztak csak javítottak. Tehát ez a számadat nagyobb a leírtaknál. Döntse el mindenki, hogy ez a javítási mennyiség pár kilométeres útszakaszon sok, vagy kevés. Nekem megvan a saját véleményem...
Magyarországon a jövedéki adó 41 százaléka a teljes benzinárnak, amely magában foglalja az útalapot, mint adófajtát. Egy naiv gondolat részemről (tudod én még hiszek Hófehérke ártatlanságában a 7 törpe mellett!)... Munkámból adódóan elég sokat autózom, tankolásnál kifizetem a benzint terhelő adót, akkor vajon elvárhatnom, hogy azért a pénzért, amit kifizetek VALAMIRE... kapjak is VALAMIT? Na jó, ez csak egy egyszerű kérdés volt részemről!
Visszatérve a túrához. Hazaúton pár helyen megálltunk pihenni, fotózni, pecsétet begyűjteni. Erről már semmi izgit nem tudok írni. Majd Kaposvár táblánál elbúcsúztunk egymástól.
Én még elkísértem Pesti túrázóinkat a szálláshelyükre, mivel nekik nem volt elég a fenti túra, hanem még másnap tekerni szerettek volna egyet Zselic árnyas útjain. Két lehetséges útvonalat találtunk, melyből ők végül is a rövidebbet választották. Az ötletet hallva nem mondom, hogy nem fogott el a sárga irigység! Hisz az idén még nem jártam arra, és tudtam, hogy milyen látványban lesz részük! Engem kötelezett a Húsvétra való készülődés,
mivel mindkét napra vendégeket vártunk. De megfogadtam, ahogy időm engedi én is letekerem ez az útvonalat.
Saját magamnak tett ígéretnek eleget téve a következő héten csúszót vettem ki a cégnél és egyedül nekivágtam a Zselicnek. Megérte!!!! Nem csodálom, hogy más is meg akarta nézni ezt a részt. Csak ízelítőnek pár fotó az útvonalról, látnivalókból:
És akkor most jöhet a túra összegzése. Fentiek után, hogy is lehetne összefoglalni a túrát?
Csapat: kiváló
Túra, látnivaló: jó (saját vélemény, de én elfogult vagyok)
Idegenvezetés a múzeumban: na jó ez legyen elégséges.
Útviszonyok: Krirtika? Akkor legyen kritikán aluli!

Kaposvár, 2009. április 24.
Hegedüs László