indulás: 2004. március 20., 18.35 h. Éger-völgy, Teca-mama
Éger-völgy - Mohosi-kis-kút - Panoráma út - Babás-szerkövek - Jakab-hegy - Patacsi-mezõ - Vörös-hegy - Éger-völgy

táv: 16.1 km.
menetidő: 3h39min.
szintemelkedés: 640 m

Az esti/éjszakai (16-38 km) Mecsek idén nagyon jól sikerült a rendezőknek és nekünk is.

A rajthoz érve ennek első jele a parkoló hiány, érdekes látványt nyújtottak a személyautók (köztünk a miénk) érdekes helyeken út-oldalába, rézsün állva, nem mintha a rajttól 150 méterre nem lenne egy nagy parkoló, mindenki ide akart állni. A nevezés, és a rajtban eltöltött beszélgetés után, miután néhány régi ismerőssel kitárgyaljuk, hogy csak öregesen (átlagéletkor alig 29 – M. dob rajta felfelé) a kis távot teljesítjük, elindulunk.
Nyugtázva, hogy hat emberre jut 2 fejlámpa (a fogyasztóban olvashatjuk Energizer Fejlámpa), egy bazinagy autós valamint egy kb. 12cm hosszú kislámpa, örülünk a világos éjszakának. Az első szakasz a Mohosi-kis-kúthoz vezet a Z, K+ jelzésen, pár társaság elhagyása után (sima sétával) elérjük a pontot ahol hatalmas tűz ég. A túratársak egy része már bizonytalan irányból érkezik amikor felbaktatunk Éger tetőre.  A panoráma út felé fordulva, ér minket az első meglepi, bokáig érő sár formájában. Itt az utak találkozásánál van egy hely ahol mindig áll a víz, az emberek ezért kijártak egy ösvényt a bokrok között, a terepet nem ismerők itt komoly kis kupaktanácsot tartottak, mire odaértünk vagy 20-25-en voltak.

Az út felfedezése (bevalljuk ismertük) után folytattuk a Zöldön, végig a Panoráma úton. A Mecsek egyik, ha nem a legszebb ősvénye innen a Jakab-hegyig, a kora tavaszi időpontnak köszönhetően a fáknak még nincs koronája, a kilátás így gyönyörű a kivilágított Baranyai-dombságra, egy élmény tiszta időben. Az élmény-, kaland-, vidám- túra másik felét a sötét, a rengeteg, sorba kígyózó lámpás, valamint a gyaloglók okozzák. Ugyanis a fel-fel villanó lámpák, a reflektorerősségű fejlámpák, árnyékokat vetve akadályozták, mind inkább segítették volna a haladást. Legtöbbször előttem, de néha mögöttem masírozott egy sporttárs ilyennel a fején. Az előtte haladó hátát megvilágítva, ezáltal elvakítva magát, folyamatosan belerúgva, megbotolva minden kiálló kőbe, fölbe, elcsúszva az avaron haladt. Mondta is, az előtte masírozónak, hosszú pályafutása során, annak ellenére, hogy ismeri a hegyet, mint a tenyerét ennyit még nem esett, se baj gondoltam nekem vidám estét okozott, mintha brékelt volna előttem 4 km keresztül.
A Babás-szerkövekhez érve pontra bukkanunk, a legtöbben itt megállnak pihenni, a következő szakasz elég kemény, otthagyva alkalmi útitársainak, lehagyunk néhány csoportot.

Az út a hegynek fordulva elég keményen 600 méteren - 210 métert emelkedik, a gyér jelzés, és kitartó vaddisznócsörtetésünkkel lehagyunk mindenkit. Élre állva kamatoztatom helyismeretemet, bár még az útvonaltervet ma még nem láttam, ám ez a kisebb probléma, mert 12 cm zseblámpámmal jelzéseket sem látok.  Az égiek vezérletével feljutunk a K,K elágazáshoz, az út innen laza séta a kéken a csúcsig. Szép időben éjszaka érdemes kimenni Zsongor-kőre, nagyon óvatosan közlekedve a sziklákon (nappal is veszélyes, nem ám éjszaka). Jakab-hegyen, kis szusszanásnyi időt pihenünk, pontosabban szükségleteinket elégítjük ki.
A csúcson érdekességként teljesen rossz irányból érkező emberekkel találkozunk.
A túra innen egy laza séta, az eddigi „mászásokat” kamatoztatva. Végig a kéken Patacsi-mezőn áthaladva (nappali képen), egy kényelmes sétával elérjük a Vörös-hegyet, útközben utolért minket „két srác”, akik valószínűleg megelégelve a téves ösvényeket hozzánk csapódnak. Minden szakaszon előre mennek 50 métert, majd az elágazásokban bevártak. Kis kaptató van Vörös-hegy előtt, alig 1,5 km-en emelkedik 90 métert.

A pontot elérve kapunk egy kis frissítésnek csokoládét, az úton meredeken ereszkedve távolodunk a ponttól a Z-ön. A betonútra térve tovább „ereszkedünk”, hirtelen az erőben eltűnik a Piros jelzés, megtalálva ismételten meredek lejtőn találjuk magunkat szinte célegyenesbe.
Mi a patakvölgybe leereszkedve a patak partján haladtunk végig a Éger-völgyig, azt hiszem az út nem erre ment.
A célba érve, búcsú nélkül leválnak rólunk kísérőink, mi felveszzük a jól megérdemelt egypár virslinket, amit mustárral elfogyasztunk a helyszínen. Sárosan kellemesen elfáradva, indulunk haza a jó öreg Opellel, otthon teázva beszélgetve zárjuk ezt a kellemes napot.

A számomra legkedvesebb éjszakai túra lett megrendezve ismételten. A rendezőknek, és a csodálatos környezetnek köszönhetően egyik legjobb túra mind rövid, mind hosszú távon, tartva magunkat továbbra is eljövünk minden évben ha összejön.

megjegyzés:
A túra egyetlen negatívum az ember szemét megvakító távolsági fényszórók alkalmazása néhány turistatársunk fején.