Pörböly - Bárányfok - Pörböly

táv: 30 km.
indulás: 2004. szeptember 25. Gemenci erdő, Pörböly

Egész nyáron tervezgettem a kisvasutazást, kerékpározással egybekötve, csak sajna kedvenc túratársaim nem voltak rá kaphatóak.
A Magyar Turistában olvastam, hogy 2004. szeptember 25-én Pörbölyön rendezik a Gemenci Állami Erdei Vasút Napját. Hát persze, hogy elmentem/elmentünk, mert egy útitársat mégis találtam: Móni barátnőmnek megtetszett az ötlet. Bár a nagy ünneplésből kimaradtunk, mert én a teljes utat végig szerettem volna járni.
A gemenci kisvasút az ország leghosszabb nyomvonalú - 30 km - erdei vasútja, mely a nemzeti parki státuszú, ártéri erdőben fut.

A kiinduló állomás Pörböly határában az erdőgazdaság pörbölyi telepén található. Megváltottuk a menettérti jegyet, amit egész úton senki sem ellenőrzött. A jegy 920,-Ft-ba kerül, ami e jeles napra való tekintettel most csak 600,- Ft volt.
A menetrend szerinti járat 9,20-kor indul, már benn áll az állomáson a kisvasút. Csodaszép. Pici mozdony, egy nyitott kocsi, és egy zárt kocsi. Sajna esik az eső, és hideg van, de mi akkor is a nyitottat választjuk. Indulunk.
Az állomást elhagyva 500 méter után belépünk a gemenci erdőbe. Kicsit hangos a zakatolás. Éppen arról beszélgetünk, hogy ez a zaj bizonyára elriasztja a vadakat, amikor megpillantunk három szarvast. Nagyok, szépek, figyelnek, aztán befutnak a sűrűbe. Ámulunk.
Az első megálló kb 7 km-re van Pörbölytől. Lassi megállóhely, de mi itt nem állunk meg. Pár perc múlva elérjük a Malomtelelő megállót, ahonnan a vonat 45 perc múlva indul tovább. Kiszállunk, és körbejárjuk Gemenc első tanösvényét. A tájékoztató táblák segítségével megismerhetjük az erdő állat és növényvilágát. A megállótól kb 200 m-re található egy kilátó, ahonnan megfigyelhetjük a gazdag madárvilágot.
A tiszta, rendezett ösvény fél óra alatt kényelmesen végigjárható. A következő állomás felé zakatolva még több vadat látunk, szarvasok, vaddisznók lesnek minket.
A Gemenci deltát elérve lassít vonatunk, kiszáll a vasutas, átváltja a vágányokat, és pár perc múlva, 11,20-kor elérjük Gemenc-Dunapartot.
Esőbeálló, padok, asztalok, fajátszók biztosítják a kirándulók kényelmét. A személyhajó kikötőbe utasokat hoz Bajáról a Sió kishajó. 11,35-kor átszállva egy másik vonatra Bárányfok, azaz a végállomás felé haladunk. Keselyűs Sió-part állomáson nem állunk meg, fél 1-re már meg is érkezünk Bárányfokra.
Rövid sétával elérjük a Gemenci Kiránduló Központot. Itt sátrazhatunk, megszállhatunk bájos kis faházakban (bekukkantunk az ablakon, hmm, nagyon klassz); múzeum, büfé, étterem, ajándékbolt várja a látogatókat. A múzeumba 500,-Ft a belépő.
A kiállítás az alsó szinten az ártér növény és állatvilágát, míg a felső szinten az ott élt emberek dolgos mindennapjait, halászati eszközeit mutatja be. Dicséret illeti a készítőket! Szégyen ide vagy oda, eddig nem tudtuk, mi az a sulyom:). Ti tudjátok?

Mivel nagyon hideg van, megbeszéljük, hogy mégsem maradunk a fél négyes vonatig, hanem a 13,20-assal visszaindulunk, de tudjuk, hogy az itt lévő tanösvényt jövő nyáron biztosan végigjárjuk. Visszafelé is a nyitott kocsit választjuk Gemenc Dunapartig, ahol zárt kocsiba szállunk át, mert már a forró tea sem melegít fel.
A zárt kocsiban még az eredeti fatüzelésű kályha található, mellette az ülés alatt a hasított fa. Lassi megállóhelynél rövid pihenőt tartunk, mert szembejövő forgalom van:). A vasutas bácsitól megtudjuk, hogy a 2000-es árvíz teljesen elmosta a pihenőhelyet, ekkor készítették az új játszóteret, padokat, tűzrakókat.
Kérésemre újra nyitott kocsiba szállunk, éppen jókor... két vaddisznókonda is felbukkan, sok-sok aprósággal, szinte a sínek mellett. Legalább húszan vannak egy-egy kondában. Hatalmas élmény! Négy órára visszaérkezünk Pörbölyre.

Az állomáson benn áll a Rezét nevű gőzös, fényképezkedünk "vele". Azt tervezzük, hogy májusban gőzvonatozni fogunk, ugyanis nyáron nem közlekedhet a tűzveszély miatt.