Lenti - Őrtilos

Napi táv:                     63.70 km.
Tekeréssel töltött idő: 4 h. 45 p. 33 mp.

Várakozás közben kiderült, hogy csapatunk legfiatalabb tagjának, Bencének, a bicajával kisebb gondok vannak. Még a túra előtt szerelő átnézte, javította a (???) bicaját. Ennek ellenére akkora 8-as volt a kerékben, hogy az már 16-osnak is elment! A szervizes elmondása szerint ezt 8-ast már nem lehet kihúzni, cserélni kell, melytől az érintettek eltekintettek. A 16-os következményeként a felni elérte a fékpofát, így kellemetlen nyikorgó hangot adott (jó, tudom a fékpofa is rosszul volt beállítva). Még a szálláson, egyik túratársunk azt ajánlotta neki, hogy „le kell zsírozni" Ő ennek eleget is tett. Bár zsír nem lévén, vajjal kente meg... a felnit!!! Amikor én ezt megláttam, nem tudtam mit mondjak a fejemhez/szívemhez kapjak, vagy nevessek. Inkább a másodikat választottam.
Bicaj fejre állít, majd egy gyors centírozás. Pár perc alatt sikerült szinte hibátlanra kihúzni a kereket. Ha még van egy kis időm, akár „tökjó"-ra is elkészülhetett volna. (Lehet a boltnak az eladás volt a fontos, mert abban több pénz van és nem a javítás?) Szerelés közben csak úgy kíváncsiságból érdeklődök ki javasolta a felni megkenését. Bence határozottan állítja ki is volt a tettes. A „gyanúsított" természetesen tagad, ő csak a csapok megkenését javasolta, mert azt hitte attól nyikorog. Bevallom, a helyszínen eltekintettem nevezettek „szembesítéstől".
Összeverődést, vásárlást követően, végre, indulhat a túra! A túra leírásánál eltekintenék a települések, a látnivalók felsorolásától. Azt a Három-folyó látnivalóit tartalmazó kigyűjtés tartalmazza. Csak egy-egy részletet emelnék ki, mert pl. önző módon nekem tetszett, vagy valami közös élmény fűződik hozzá.
Lentiben megtekintettük a Kerka-várat. Az Őrségi túránk óta még mindig csodálkozom a „vár" elnevezésén. A fenti túra óta pár év eltelt és a „vár" lényegében semmit nem változott. A Kerka-vár kinézetre sem vár, csak egy egyszerű „műemlék jellegű magtár". Na úgy is nézett ki, vagy inkább még úgy sem. A tető több helyen omladozik, az ablakokat kivették, vagy kilopták. Mindegy... a környezete valóban szép. Itt folyik a Kerka patak, a „vár" melletti tó valóban élményt nyújtó látványosság.
Lentiből Kerkatestánd felé vettük az útirányt. Amin csodálkoztam, hogy itt elég jó minőségű kerékpárúton haladhattunk egy szakaszon, majd a kerékpárút végével a közútra kényszerültünk. Lovásziban kisebb pihenő, fotózás egy fa harangláb mellet, majd elindultunk a fenti túra „hivatalos kiinduló állomására" Tornyiszentmikósra.
Ami utunk során, lényegében Zákányig, jellemző volt: a falvakban a kerékpáros forgalmat letiltják a közútról... hova máshova, a járdára. Ezt még meg is érteném, ha lenne ott kiépített kerékpárút! De nincs!!! Csak járda, jó esetben kicsit megszélesítve. Inkább még ez sem, csak egy keskeny járdán kellett (volna) haladnunk. Ezt sosem tartottam jó ötletnek. Hogy miért? Azt még megértem, hogy lakott területen „óvják" a bicajosokat a közúti forgalomtól, mert balesetveszélyes E miatt a „komoly" balesetveszély miatt inkább rákényszerítenek a járdára, amin nincs kiépített kerékpárút! Jó esetben vesznek 10-100 kg sárga festéket. 1-2 ecsetet és húznak egy csíkot, hangos felkiáltással „ez a gyalogosoké, ez meg a bicajosoké". Jó ötlet? Aki ezt kitalálta annak biztos. Remélem ezért az újításért fel is vette az őt jogosan megillető jutalmat. De hogy a bicajozáshoz nem sok, leginkább semmi, köze nincs ennek a „hozzáértőnek" az is biztos! Magyarázza már el nekem, hogy lehet a gyalogost és a bicajost, nem ritkán, egy járdának is keskeny valamire rávinni. A gyalogos, ha még van is sárga festés, úgy sem veszi figyelembe, hisz úgy gondolja, a járda az övé.
Meggyőződésem, hogy a járdára való lekényszerítés balesetveszélyesebb, mintha hagynának, az amúgy kisforgalmú faluban, a közúton közlekedni. Ehhez kapcsolódóan csak egy megtörtént és szerencsére szerencsés kimenetelű balesetet említenék meg. Bicajos eleget tesz a „kitiltásnak", irány a járda, kismama meg tolja kifelé a babakocsit, épp a bicajos elé, mert minek is kellene előtte körülnézni. Szerencsére a babakocsiban nem volt baba, a bicajos megúszta, igaz elesett, de se neki sem a bicajának nem lett baja.
A gondolatbeli háborgás közben azért tekertünk is, így eljutottunk a „Három-folyó túra" hivatalos kiinduló állomására, Tornyiszetmiklósra. A Mura itt lép be hazánk területére. Itt pihenő, illetve a falu pár nevezetességének megtekintése. A pihenő alatt megjött az első (majdnem) defektünk. Pontosabban egy régi fajta szelep elöregedett gumija miatt, egy leeresztett kerékkel lettünk gazdagabbak. Gumi lecserél, majd kisebb keresgélés után elékerült egy olyan pumpa, amin nem csak autószelepeshez való csatlakozás van, hanem ehhez is. Mi ebből a tanulság? Használt gumival ne vágjunk bele új kalandba, mert annak következménye lehet!
Letenyéig közúton tekertünk és közben hol megálltunk nézelődni, hol nem. Letenye előtt ismét találtunk egy pár kilométeres kerékpárutat. Ezen a kerékpárúton Letenye előtt található a Csitári-forrás. Itt pihenő, fotózás, a gyógyvíznek mondott forrás megízlelése.
A városba beérve megbeszéltük, hogy hosszabb pihenő tartunk, ebédidő címszóval, mely alatt, szabadfoglalkozás keretében mindenki azt csinál amit akar. Mi megnéztük a Szapáry-kastélyt, annak környékét. Nekem nagyon tetszett Városi könyvtár épülete, mely egy érdekes faépületben található. Fotózás, pihi, kaja.
A megbeszélt időpontban indultunk is tovább. Következett Tótszerdahely. Bevallom, számomra a nap, vagy talán az egész túra, leglátványosabb épületét itt tekintettük meg. A modern építésű Jézus Szíve római katolikus templomot. Többen Makovecz stílust véltek felfedezni a templomban, így őt jelölték meg tervezőnek. Kicsit a neten utána nézve nem az ő tervei lapján készült, ennek ellenére többünknek feledhetetlen élményt nyújtott.
Nézelődést befejezve indultunk tovább. Közúton jutottunk el Murakeresztúrig. Itt a faluban kicsit megpihenve a helybeliektől felvilágosítást kértünk, hogy lehet eljutni földesúton Őrtilos-Szentmihályhegyre. A helybeliek megadták a kért felvilágosítást, de figyelmeztettek, hogy az út nem, vagy alig járható. Ebből a helyiek közt komolyabb vita alakult ki, hogy járható, vagy sem! Vezetőnk úgy döntött megyünk! A falut elhagyva lényegében itt láttunk a Három-folyóból egyet, a Murát, egész napunk során, most először! Végre láttunk folyót is meg vizet is... fotózás, majd folytattuk utunkat, immár földesúton. Néhol a kiöntött folyó közvetlen közelében. Józsi ki is próbálta egy betonos lekötő úton... alvázmosást csinált a bicajával. A víz alatt lévő betonútra behajtva addig tekert, amíg lehet, majd visszafordult.
Tudni kell, hogy túránk előtt többnapos esőzéses időszak volt, ezért várható volt, hogy az út valóban átmegy rossz minőségű, sáros útba. Eleinte száraz úton tekertünk, később megjelent egy-két tócsa, majd a sáros szakasz, mely egyre rosszabb lett. Száraz időben lehet jól járható ez a rész, de most... inkább nem minősítem... még annál is rosszabb volt. Ebből kikeveredve azt hittük ez volt a mai napunk legrosszabb része, megúsztuk, vége!!!! Nyugi! Lett ez még rosszabb is!!!
A Beleznai vasútállomást követő földesúton (falutól jóval távolabb helyezkedik el az állomás!), az Őrtilos-Szentmihályhegy előtt található Új-Zrínyivár közelében történ az alábbi eset. Átkelve a vasúti síneken, Jani szólt, hogy leeresztett a bicaján a hátsó kerék. Naivan úgy gondoltuk, hogy már itt vagyunk a „célállomás közelében", elég ha csak felpumpáljuk és a szálláson ráérünk kijavítani. Pumpálást követően alig jutottunk el párszáz méterre ismét leeresztett. Nem úsztuk meg az útközbeni szerelést. A vár közelében, egy kialakított pihenőhelyen nekiálltunk szerelni. Jani megkért, hogy csináljam meg, mert ő nem ért hozzá. Kérésének eleget téve nekiálltam a szerelésnek, a többiek addig pihentek, vagy megnézték a közeli várat, pontosabban annak maradványait. (A piros kereszttel jelzett túraútvonalon található az a feltételezett vár, amivel az egykor Zrínyi Miklós által építtetett palánkvárnak, illetve a hazát védelmező hadvezérnek állítottak méltó emléket.) Szerelés közben nekiálltam minden koreográfiát mellőző táncot lejteni. Oka: szúnyog, mit szúnyog, szúnyog invázió! Innentől kezdve minden folyó közeli részen ezer-, tízezer-, százezer-, milliószámra találkoztunk ezzel a kellemetlen, vérszívó rovarral. Szerelést befejezve elindultunk a fent említett piros kereszttel jelzett útvonalon. Utunk során a kisebb lankákból egyre meredekebb emelkedő lett.
Majd következett a mai nap, vagy tán túránk legnehezebb szakasza. Az alább leírtakkal nem hiszem, hogy vissza tudom adni az átélteket, amit itt megtapasztaltunk. Azért megkísérlem, de a leírtakat szorozd meg 10-el, vagy inkább 50-el, akkor talán a közelében leszel a valós „érzésnek".
A jelzett túraútvonal egyre meredekebbé vált, mivel esős időszak után voltunk, egyre mélyebben sáros lett, később szinte „elfogyott". Az utakra, a fák bedőlése miatt, alig járható „járatlan" utakra tévedtünk, melyet néhol biciklit cipelő, emelgető szakaszok tettek élvezetessé. Az élmény fokozásához, még add hozzá a milliónyi szúnyogot!
Ezt a szakaszt mindenki a maga mentalistása szerint élte meg. Volt aki káromkodott, volt aki csak szuszogott és küzdötte magát előre összeszorított foggal. Volt aki... ááááá ezt inkább le sem írom! Engem a szúnyoginvázió zavart leginkább. Többekben felmerült, hogy ezt a 4-5 km-es szakaszt nem lett volna értelme kiváltani közúti bicajozással? Kb. 10 km-el tekertünk volna többet, de nem ilyen megerőltető gyaloglással kiváltott „biciklizéssel". Ha javasolhatok valamit az utánunk érkezőknek. Eső után ne kísérletezzen a fenti útszakasszal, inkább a vár megtekintését követően válassza a járhatóbb közutat!
Nem részletezem tovább. Végezd el a szorzást és nézd meg az eredményt! Erre a napra ez volt a nagy „élményünk".
A „járható", immár betonozott rész elérést követően már közel voltunk a szállásunkhoz, az Őrtilos-Szentmihályhegyen található, Sárkány-fogadóhoz. Ez a fogadó kellemes szállása lehet azoknak, akik a természet közelében szeretnének pihenni, vagy kiinduló állomásként innen gyalogos, kerékpáros túrákat teljesíteni. Rendezett környezetben, tiszta szobákkal, igény esetén meleg étellel várják a pihenő vendégeket. A 4 ágyas szobák tiszták, saját fürdőszoba, WC. (Húúú... miért tűnik úgy, hogy ez olyan „reklámosra" sikeredett???) Röviden: tényleg érdemes ezt a szállást választani, ha valaki erre jár és tényleg finoman főznek!
Szállásainkat elfoglalva, lemálháztunk, majd slaggal leverettük, lemostuk a bicjainkról a rárakódott sármennyiséget. Hááááát, a sármennyiséget elnézve, egy külsős szemében, akár úgy is tűnhetett, hogy montis terepversenyen vettünk részt. (Tényleg úgy néztek ki a bicajok!)
Fürdés, vacsora a fogadó teraszán, majd ki-ki szabadfoglalkozásba kezdett. Mi még 6-an felmentünk a Szent Mihály hegyen épült Szent Mihály templomhoz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a kanyargó folyóra.
Szállásunkra visszatérve, még kicsit beszélgettünk majd nyugovóra tértünk.

Folytatás