Őrtilos - Barcs

Napi táv: 77.75 km.
Tekeréssel töltött idő: 5 h. 06 p. 02 mp.

Reggelink elfogyasztását követően útrakész állapotba hoztuk bicajainkat, illetve magunkat. Ezt követően még lesétáltunk a település egyik nevezetességét megtekinteni, a Mura illetve a Dráva találkozását, ahová elkísért minket házigazdánk is. Fotózás, nézelődés, majd visszatérve indulás!
Útközben páran felmásztak az út mellett található dombra, a Fesztung-ot megnézni, mely az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékhelye.
A dombról leereszkedve kitekertünk a Nagykanizsát Gyékényessel összekötő műútra. Természetesen mi a Gyékényesi irányba haladtunk tovább. Zákányban megtekintettük a Zichy-kastélyt, mely ma iskolaként üzemel.
Itt kell túravezetőnk érdemeként egy nemes gesztust kiemelnem. Már a túra kezdetén, illetve a túra során több esetben kisebb tárgyakat, képeslapot, térképet, stb. az adott helyre jelmező emléket adott át a túrán résztvevőknek. A túra végére elég szép kollekciót gyűjtöttünk össze az „emlékekből". Köszönjük Józsi!
Következett a Gyékényesi-bányató, ahol nagyobb pihenőt tartottunk. Nem is annyira fáradtság, mint inkább tó szépségében való gyönyörködés miatt.
A faluba beérve még vásároltunk a központban található boltban majd utunkat a rövidebb úton folytattuk Berzencére. (Kerülővel Csurgó nevezetességeit tekinthettük volna meg!) A „boltozást" követően, a központban jobbra fordulva, először betonúton majd földesúton (Lankócpusztán át) eltekertünk a horvát határ (Góla) felé vezető műútig. Hát ez az út jobb volt, mint a tegnapi, de csak annyiban, hogy nem emelkedőnek vitt felfelé, illetve az útra nem voltak faágak rádőlve. Az út néhol sáros volt, a kisebb „szakadékok", melyeket a sárban közlekedő traktorok nyomai hagytak maguk után, szinte járhatatlanná, illetve nehezen járhatóvá tették ezt az útszakaszt. (Itt elég csak 10-el szorozni a leírt panaszokat!!!!) Egy-két halkabb szentségelést követően, előbb-utóbb azért csak találtunk járható, betonozott közutat! Ezen balra fordulva jutottunk el Berzencére. (Így a megtett „rövidebb" utunk Gyékényestől kb. 15 km, melyből 4-5 km földesút volt.) Megint, az utólag már feleslegesen, feltett kérdés: Nem nyertünk volna-e azzal, ha nem ezen a rossz, nehezen járható úton tekerünk, hanem inkább bevállaljuk a hosszabb, de jól bicajozható országutat. Javaslatom: eső után ezt az útszakaszt, nagy valószínűséggel, érdemes lesz elkerülni.
Berzencén a központba betérve megtekintettük a Festetics kastélyt, mely ma szociális otthon. Kisebb pihenő, ezen idő alatt én fotózgattam, majd folytattuk utunkat, az esti szállásunk, Barcs felé. Barcsig csak közúton haladtunk, néha meg-megpihenve egy-egy látványosság megtekintése miatt. (Ismét eltekintenék a faluk, a látványosságok felsorolásának egymásutániságától, melyet részletesen tartalmaz, a már fent említett, gyűjtemény, a „Három-folyó túra látnivalói" című iromány.)
Utunk során említést érdemel Vízvár. Itt le lehet hajtani a Drávához. Ez az ártéri tanösvény közvetlenül a Dráva partján található. Csapatunk el is indult egy lejtős úton a folyóhoz... ahol a korábbi áradás miatt, utunkat állta nem egy, nem rövid és nem sekély vizes tócsa/tócsák. A tócsa szélén erős tanakodás, akkor most mi is legyen? Közben Bence, akit nem igazán érdekelt a felnőtteket „nyomasztó gondok", a tócsák szélén karikázott, hol be, hol ki hajtva vizes rész elejébe. Bence ténykedésének köszönhetően ugrott be, hogy én ezen a részen már jártam... az útnak, emlékeim szerint, sóderes az alja. Ha így igaz, akkor áthajthatunk rajta. Mit veszíthetek? Max. az esést követő ingyen fürdést a Drávában. Nagy levegő, és irány a part! Pár helyen majré indul, a fekete színű kormányt sikerült „fehérré" szorítanom! Sikerült! Igaz, volt olyan rész, amikor az alsó holtponton lévő pedállal együtt a bokámat is nyaldosta a víz. De megérte! A parton leszállva, büszkeségtől dagadó „kebellel" veszem elő a fényképezőt, miközben még két „bátor" Józsi és Jani is befutott, majd elindultam fotózni. A parton lévő szúnyogok szerintem már napok óta bennünket vártak. Ahogy kicsit is megálltunk nézelődni, fotózni „ezer-millió" számra „ugrottak" ránk a bokorból. Ezzel el is érték, hogy rövidebb sétát tegyünk a tervezettnél, illetve a tervezetett szakaszt gyorsabban tegyük meg, mint ahogy elképzeltük. Visszafelé ismét áthajtottunk a tócsákon, majd a csatlakoztunk a többiekhez. A faluban megpihenve egyik túratársunk bejelentette, hogy számára eddig tartott a túra. A térde bedagadt és fáj, a túra további részét már nem vállalja. Elbúcsúzott tőlünk, majd a helyi vasútállomás felé vette az irányt.
Ezen a szakaszon említést érdemel még Babócsa. Itt megtekintettük a „töröktürbét" utánzó kutat illetve a vele szemben található Somssich-kastélyt, mely ma iskola. A török kútról, korábbi „Babócsai nárciszfesztivált" megtekintő túránkat követő emlékek nyomán, sokkal pozitívabb benyomások maradtak meg bennem. Azóta a kutat átadták az enyészetnek. Több helyen mállott le a vakolat, és eléggé lepusztult épület benyomását keltette. No comment! Ami lenne, az úgy sem lenne pozitív hangvételű!
Drávaszentesen még megtekintettük a Duna-Dráva Nemzeti Park újonnan épített impozáns épületét, tudomásom szerit pályázati pénzből építették. Végül is mindegy... szép volt, érdekes volt ez a lényeg!
Lassan, de biztosan azért csak elértük a napi etapunk végét, Barcsot. Itt egy kollégiumot szemeltünk ki szállásunknak. Ezt felkutatva „elfoglaltuk", majd fürdést követően kerestünk egy éttermet, ahol elfogyasztottuk jól megérdemelt vacsoránkat. Utána következhetett a jól megérdemelt pihenés. Jó éjszakát!