Csaj-tó és környéke

Dátum: 2009.04.26
Szervező: Szegedi Vörös Meteor SK
Táv: 13 km

A Csaj-tó Csanytelek határában fekszik, körülvéve a szikes puszták nyugalmas síkjával. Ide tettünk kirándulást egy tavaszi reggelen, hogy meglessük a halastó zsibongó életét. Korábban részben állandó, részben időszakos vizekkel borított szikes puszta volt, melyet 1964-től kezdve halastórendszerré alakított az ember. Az így létrejött élőhely megfelelő természetvédelmi kezelésekkel kiváló körülményeket teremt sok élőlény számára. Elsősorban a gazdag madárvilág szembetűnő számunkra. Kizárólag engedéllyel vagy szakmai vezetővel látogatható a terület, ami azért fontos, hogy ne zavarjuk meg a madarak mindennapi életét, törékeny harmóniáját. Rövid séta után a nádas közt húzódó úton elérkezünk a madárleshez, melynek rejtekéből rácsodálkozhatunk e szárnyas társaság színpompás kavalkádjára. Kárókatonák fekete serege és kócsagok fehér tánca tárul szemünk elé, ahogy körbepillantunk a tavon. Dankasirályok, szerecsensirályok és csérek harsogják hírül ittlétünket. Bütykös hattyúk „hatalmas hajói" alatt búbos vöcskök evickélnek tova. Egy szürke gém siklik az égen és vet árnyékot szárnyaival egy nyári lúd család tagjaira. Bakcsók és szárcsák, récék és gémek, godák, gulipánok, partfutók, lilék, cankók, bukók és lilikek, mind e tó boldog lakói. S mindez a pergő parádé tekintetünket egy perc alatt lenyűgözi. Az ember látva e csodás csinnadrattát szíve szerint itt maradna az idők végezetéig, figyelni a természet örök talányát, addig, míg rejtélyét meg nem fejti. Végül mégis felkerekedünk, s visszasétálunk a város felé. Út közben barkós cinege és nádi tücsökmadár éneke kísér minket, s így intünk búcsút a tó titkainak.
Megérkezünk sétánk kezdőpontjához, ahonnan a csapat egy része továbbindul, hogy felfedezze a tavat szegélyező puszták életét. Gyaloglunk gáton a Dongéri-csatornát kísérve, majd szántó mellett, s végül kiérünk a szikes síkra, ahol megcsapja orrunkat a virágzó kamilla gyógyító illata. Nyulak, őzek és rókák szaladnak lépteink zajától riadva, s az égen rétisas méltóságteljes vitorlázása vonja magára tekintetünket. Megpihenünk a gémes kút tövében, majd egy tölgyesen vezet át utunk. Újra a nyílt mezőre érve mocsári kosbor lila virágában gyönyörködhetünk. Elérünk egy majorsághoz, melynek előterében birkanyáj legelészik, s a háttérben juhász ügyel kutyájával a jószágokra.
Lassan elérjük Baks határát, s kapuőrként egy „öt-ölelésnagy" idős tölgyfa búcsúzik tőlünk, városi zarándokoktól.
Már a buszmegállóban vagyunk, szerteszéjjel szóródva a füvön ki-ki napon vagy árnyékban, de mindannyiunk arcán békés mosoly pihen. 5 km a tóig és vissza, 8 km a pusztán barangolva. A számok nem mondanak semmit, nem árulják el, hogy a szív tele élménnyel, nem mesélnek apró csodákról a réten, nem dalolnak a kamillák táncáról és nem szólnak a barátságról. Erről a vándorok regélnek.

Simon Orsolya
A képeket Bakos Katinka készítette