2009. Húsvét április 10-13. Prága Szerda eldönt, csütörtök gyűjtöget, péntek 1-kor indul! Délután egykor indulunk Mohácsról, sms-ben a 8100100-on autópálya matricát vásárolunk, 1170,- Ft + sms díj 100 forint. Az utolsó pihenőnél forintért megvesszük a cseh és szlovák matricát is, összesen 4.950,- Ft. 17:37 Szlovákia. 17:45 Pozsony. 18:21 Csehország. Nagyon rossz az autópálya, döcög, ráz, szinte egészen Prágáig. Térkép híján egy szállodánál megállunk, kapunk belváros térképet, a recepciós készségesen elmagyaráz mindent. A belvároson átautózva látjuk a kivilágított várat, Károly hidat, mely zsúfolásig tele emberekkel. Gyönyörű! Könnyen megtaláljuk a kiválasztott kempinget, de sajna tele van, nem baj, az utcában van még több is. A harmadikban letáborozhatunk - Sokol Troja -, de már zár a recepciós, majd holnap lejelentkezünk. ¾ 10-kor már sátrunk is áll. A vacsora nápolyi és sör, összesen 30 korona egy korsó, és egy fél. Mohács-Prága 662 km. 4300 koronával indulunk, melyet 11,40-ért váltottam. Szombat. 7 fok van. Reggelizünk, és 8-kor már indulunk is. Felpattanunk a 112-es helyjáratra, ami a kemping előtt áll meg, még tegnap este lefigyeltük, sofőr bácsi bőszen gagyog valamit, válaszolok szépen, illedelmesen, hogy nem tudom, mit akarsz, aztán beljebb lépünk. Egy hölgy megkérdezi magyarul, mi a baj, nem tudjuk, kérdezi, hová megyünk, hát a belvárosba, szálljunk le, ő is leszáll, elmondja fél életét, és a nagyon fontos tanácsait pár pillanat alatt. Idegenvezető, ne vásároljunk Prága kártyát, nem éri meg, rossz buszra szálltunk, gyalog menjünk a városba:) Hát jó…átmegyünk egy hídon, a lóversenypályánál futógépen gyalogol a ló, a vidámparkot is látjuk, a planetáriumot, hatalmas parkokat, amolyan BNV szerű vásárközpontot, csúnya külvárosi utcák, a Moldva felett átmegyünk végre barátságosabb környékre. A Rudolfinum épülete az első, amit megcsodálunk. A klasszicista épület 1855-ben épült, 1918-38 között a csehszlovák parlamentnek adott otthon, a második világháborút követően visszaadták a Cseh Filmharmónikusoknak. Koncertre invitálnak előtte. Gondolkodunk, hogy mit ábrázolhat a téren a szobor…A Moldva partján hamar a Károly híd tövéhez érünk. Eldöntjük, hogy ma maradunk a „Pesti” oldalon, holnap nézzük meg a „Budait”. Bejárunk minden utcát, bemegyünk a kézműves boltba, kristály boltba…”Veszek Neked egy poharat!...Mégse…drága a pohár, nem érek ennyit…az utcákon olds autókkal városnézésre mehetünk. Az óvárosi Városháza (Staroměstská radnice) az első prágai város önkormányzatának jelképeként jött létre 1338-ban, területe az évszázadok során fokozatosan bővült. A legrégebbi Városháza-épület része a kilátóval ellátott gótikus torony, amelynek építése 1364-ben fejeződött be, és fantasztikus kilátást nyújt az Óvárosra. A tornyon látható Prága egyik szimbóluma – az óvárosi Orloj. Prága egyik legszebb építészeti emléke az Óvárosi Városháza, mely a város szívében lévő Óváros negyedben található. A negyed a XIII. században városi jogokat kapott, majd 1338-ban megépült a Városháza is. Megépülését Luxemburgi János engedélyezte, azzal a céllal, hogy az Óvárosnak legyen saját tanácsa. 1364-ben épült, 69,5 m magas tornyát Kamenei Wolfin magánházára építették, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra. 1440-ben szerelték fel a csillagászati órát, az Orlojt, végül 1838-1848 között északi szárnyát neogótikus stílusban átépítették. Ezt a részt az 1945-ös prágai felkelés idején okozott tűzvész miatt lebontották és utána nagy alapossággal helyreállították a gótika és reneszánsz jegyében. Sajnos a híres prágai levéltár egy részét nem sikerült megmenteni a tűz elől. A mai városháza épülettömbje tulajdonképpen négy patrícius ház összeépítéséből keletkezett az évszázadok folyamán, a legutolsó házat 1830-ban vásárolták hozzá. A számos közeli hozzácsatolt épület közül is kiemelkedik A Perchez nevű reneszánsz épület, melynek homlokzatát XVII. századi sgraffitók díszítik, valamint az a főbejáratként funkcionált gótikus kapu, melyet Matthias Rejsek faragott. A Városháza érdekessége, hogy az udvarán végezték ki 1422-ben Husz János szónoktársát, a prágai szegénység vezetőjét, és itt választották királlyá Podjebrád Györgyöt is. A főbejárat melletti homlokzaton, pedig az 1437-ben kivégzett Dubái Jan Rohác huszita főúr szobrát láthatjuk. Tovább sétálva az egyik ház homlokzatán, a "Prága, a királyság fővárosa" felirat fölött felismerhető az Óváros címere, melyet 1784 óta egész Prága címereként használnak. Orloj - a Városháza órája. Az Orloj a Városháza tornyának világhírű látványossága. A Városháza a XV. században kapta első toronyóráját, majd Hanus óramester 1490-ben átalakította az óraművet, mely a legenda szerint olyan szép lett, hogy a tanácsurak megvakíttatták, nehogy másnak is ehhez hasonló remekművet készítsen. Az idők folyamán többször megjavított, ma is működő mechanizmust 1552 és 1572 között Jan Táborsky tökéletesítette. Az óra három önálló részből áll, melyek egymás mellett helyezkednek el: bábjáték, szférakör és naptár. Legfelül található a bábjáték, mely még ma is a látványosság tetőpontjának számít. Nézők tömegeit vonzza, amikor minden kerek órában, harangütésre kinyílik a bábjáték két kis ablaka és megjelenik a tizenkét apostol. A menetet a halált jelképező, jobb oldalt álló csontváz indítja el. Egyik kezében egy kis harang kötelét húzza meg, másik kezében lévő homokórát pedig megfordítja. Ekkor kinyílik a két ablak és megjelennek az apostolok figurái Szent Péter vezetésével. Ezután károgni kezd a holló és az óra elüti a pontos időt. A bábjáték közben felismerhetjük a fejét csóváló Török figuráját emlékeztetőül a török veszedelemre, a tükörben magát bámuló Hiúságot, valamint a középkori kliséknek megfelelő zsidó pénzváltónak ábrázolt Kapzsiságot. A bábjáték alatt két nagyméretű óralap van. A felső rész a szfératábla, amely a Nap és a Hold mozgását, valamint az idő múlását mutatja. Az óralap azt a középkori felfogást tükrözi, amely szerint a Föld a Világmindenség közepe. Az órákra mutató, Napot tartó kéz valójában három különböző időt jelez. A külső gyűrű középkori arab számai a régi cseh időszámítás óráit mutatják, melyet napnyugtától számítottak. A római számok gyűrje mutatja a számunkra ismerős időt, a tizenkét részre beosztott kék sáv pedig a napfényes órákat jelképezi. Körülöttük az állatöv - a zodiakus - jegyei láthatók. Az alsó óralap az Orloj legfiatalabb része. Ez a kalendárium, mely a hónapokat és a napokat tarja számon. Díszítését Josef Mánes festőművész készítette. A tizenkét belső medaillon az állatkör csillagképeit ábrázolja, mindegyik egy-egy hónapot jelez, míg a külső medaillonon a népéletből vett olyan jelenetek láthatók, melyek az egyes hónapokra jellemzők. A tizenkét csillagképnek nagy jelentőséget tulajdonítottak az 1500-as évek Prágájában. A naptár két oldalán kardos, jogaras, pajzsot tartó angyalok szobra áll, ezenkívül három polgár szoboralakja, a város igazságos kormányzásának jelképeként. Pár perccel 11 előtt érünk ide, természetesen mi is megnézzük a látványosságot a hatalmas tömeg közepette. Az Óváros téren húsvéti vásár fogad, finom ételekkel, illatokkal, egészben parázs felett sülő sonkával. Körbejárjuk a teret: a város szíve az Óváros, annak is a központi tere. Az Óváros területén a X. század elején még apró, elszórt települések voltak, várossá való fejlődésüket az a három főútvonal segítette elő, amelyek a Moldva gázlóitól indultak ki. A XI. század végén ezeknek az utaknak a mentén számos település indult fejlődésnek, illtetve bajor kereskedők települtek le itt, akiknek piaca a mai Óváros tér helyén volt. A tér körül hamarosan házak és templomok épültek, majd kialakult a tekergős, kusza belvárosi utcahálózat, melyek közül néhány mind a mai napig megmaradt. Az Óvárosi tér nagyjából négyszög alakú, mintegy 9000 m² nagyságú. Közvetlenül nyolc utca ágazik ki belőle, közvetve sokkal több. Alakját és nagyságát 1230 táján szabta meg I. Vencel király, miután a szétszórt telepek községgé egyesültek. Ekkor emelték a városfalakat is, melyek mentén mély védőárok húzódott a mai belső körút vonalán. A negyed a XIII. században városi jogokat kapott, és a XV. században elérte fénypontját. A téren számos történelmi esemény zajlott le. Legszomorúbb napja 1621. június 21-e volt, amikor a II. Ferdinánd elleni felkelésben részt vett huszonhét főurat és polgárt lefejeztek. Ennek emlékére a Városháza Husz János szobra felé néző fala tövében huszonhét kereszt jele ma is látható a járdán. A teret árkádos, gótikus házak, reneszánsz és barokk homlokzatú paloták veszik körül. Legfontosabb épületei és látnivalói az Óvárosi Városháza, a Szent Miklós-templom, a Tyn előtti Szűz Mária-templom, a Kőharangos ház, a Kinsky palota és Husz János szobra. Husz János emlékműve: a szobor a tér északi felének középpontjában áll. Nagyméretű, szecessziós alkotás, amely Valdislav Saloun mûve. A nemzeti hősként tisztelt cseh reformátort eretnekség vádjával máglyahalálra ítélték, és halálának 500. évfordulóján leplezték le az alkotást (1915). Bemegyünk a Szűz Mária-templomba: az ősi templom csipkés csúcsai messziről látszanak. Podjebrád György, huszita cseh király parancsára homlokzatára felrakták a kelyhesek jelvényét, egy színarany kelyhet, melyet később beolvasztottak és egy Szűz Mária-szobrot öntöttek belőle. A szobor a kehely helyére épült. Az északi kapuzaton Krisztus szenvedésének lehetünk tanúi, míg belül a szószék és a kőbaldachin érdemel említést. Szent Miklós-templom: 1732-1735 között épült, barokk stílusban. Kilian Ignaz Dientzenhofer tervezte, szobrait Antonin Braun készítette. Kupolafreskói Szent Miklós és Szent Benedek életét mutatják be, a főhajó ékessége egy koronát formázó csillár. Nyáron számos koncertet rendeznek itt. 100 koronáért vásárolunk egy képes füzetecskét Prága látnivalóiról. Mivel már nagyon meleg van, egy mellékutcában leülünk sörözni, bumm itt 55 korona egy sör. A lőportorony magasodó tornya felé vesszük az irányt. A 67 m magas Lőportorony a Királyok útjának bejárata, ami a Károly hídon keresztül vezet a várhoz. A gótikus stílusú torony 1475-ben, II. Ulászló uralkodása idején épült egy XI. századbeli kapura, amely Prága 13 eredeti városkapujának egyike. A főépítész Matous Rejsek, aki egy díszes tornyot tervezett a már meglévő XIV. századi óvárosi toronyhíd helyére. Az átépítések megszakadtak 1477 és 1485 között, amikor a lázadók kiűzték Ulászlót a városból. A hatalmas torony sokszor megsérült a porosz megszállás ideje alatt (1757). Az utolsó helyreállításokat Josef Mocker végezte 875-1886 között. Az 1990-es években a Lőportornyot épp úgy, mint sok más történelmi jelentőségű emlékművet felújították. Mellette áll a reprezentációs ház gyönyörű épülete, helyén a XIV. század végétől a XV. század végéig (IV. Venceltől II. Ulászlóig) a cseh királyok székhelye, Királyi udvar és Királyi palota állt. A nagyméretű reprezentációs ház 1905 és 11 között épült szecessziós stílusban. Ma többféle intézmény működik benne: kávéház, borozó, étterem, hangversenyterem, táncterem, kiállítóterem. Ahogy körbenézünk, egyszer csak Prága legdrágább szállodájában találjuk magunkat, potom 440 euro egy éjszaka. Buddha-Bar Hotel. A magyarul beszélő szlovák recepciós lányka boldogan mutatja be a bár részt, végre látunk Prágában valami érdekeset is! Kis utcákon, majd a Károly utcán visszajutunk a Károly hídhoz, IV. Károly császár szobrához. A Károly-híd a legrégibb fennmaradt hídja a városnak, amely előtt már létezett egy fahíd, és egy kőhíd is korábban. Ez utóbbit I. Vadislav király feleségéről Judit-hídnak neveztek el, ám egy hatalmas árvíz elsodorta és újat kellett a helyére építeni. Ekkor került sor a ma is álló, 516 m hosszú, nem egészen 9,5 m széles Károly-híd megalkotására, melyet IV. Károly utasítására kezdtek el építeni. A hídnak a két városrész összekötésén kívül stratégiai feladatokat is el kellett látnia, ezért a védelmére tornyokat építettek, mely a Kisoldalon két hídtoronyban végződik. Katonai szerepe ellenére mégis inkább kedvelt sétálóhely volt - akárcsak ma is - és az árusok és tornaversenyek mellett, rajta vezetett keresztül a híres királyi út, a cseh királyoknak a Vysehrádról a Hradzsinba tartó koronázási menete. A barokk szobordíszítéséről híressé vált Károly-hídon nem az eredeti remekműveket láthatjuk, mert azokat az idő vasfoga kikezdte és az utóbbi időkben megfeketedett szobrokat sorra elvitték, restaurálták és másolatokkal pótolták. Ma a hídon 30 szoborból, illetve szoborcsoportozatból álló kettős sor áll. Alkotójuk egyrészt számos híres művész, másrészt néhány kevésbé ismert mester. Az Óváros felöli hídtoronyba a fehér-hegyi csata után lefejezett lázadó főurak fejét függesztették ki. 10 évig, 1621-31-ig lengette a szél a 12 fejet elrettentő például. És lám…átmegyünk a Károly hídon…először…hatalmas a tömeg, feketék a szobrok, a Moldván ezer hajó cikáz fel-le, fantasztikus az idő, gyönyörű a kilátás a hídról mindkét irányba a városra. A hídon árusok, művészek, zenészek tartják fel a tömeget. Nem megyünk a túloldalra, megéheztünk. Az óvárosban találunk egy helyi kisvendéglőt, a cégér szerint eredeti cseh ételekkel, betérünk. A bejáratnál a kezünkbe nyomnak egy blokkot. Fogod a tálcát, kéred a kaját, ráírja a kódot a blokkra, és kifelé a pénztárnál fizetsz. Tetszik! Hm, és finom a knédli, a marhapörkölt, a sertéspörkölt, káposzta. 2 sör, és desszert is jár, szilvalekvárral töltött knédli, valamiféle fehér szósszal, nagyon jó. Összesen majd 300 koronát fizetünk. Tele pocakkal a Vencel tér felé indulunk. Újabb kirakodóvásár, újabb finomságokkal. Persze, hogy megkóstoljuk, olajban sütött hosszú rudacskák, fahéjas cukorban megforgatva, nagggyon jó, 50 korona egy adag. Végigmegyünk a Téren, ami nem is tér, hanem egy széles macskaköves út. A Vencel tér az Újváros negyedben található, melyet 1348-ban IV. Károly alapított. A gondosan megtervezett városrészt három nagy piactér: a Szénapiac, a Marhapiac és a Lópiac körül alakították ki. Később főleg kézművesek, kovácsok, sörfőzők, kerékgyártók illetve kereskedők telepedtek le, ebben az Óvárosnál kétszer nagyobb negyedben. Mai külseje a 19. századnak köszönhető, amikor is részben lebontották, majd új formában felépítették. A városrészben található látnivalók közül kiemelkedik a 750 m hosszú és 60 m széles Vencel tér, mely az egykori Lópiac központja volt, manapság, pedig Prága patinás szállodáinak, vendéglőinek ad otthont. A teret körbevevő házak nagy része a 20. század elejéről származik, melyeket a korszak neves cseh művészeinek mestermunkái díszítenek. Az árkádok alatt meghúzódó, díszes kapualjakon át vendéglőkbe, üzletekbe, klubokba, színházakba és mozikba jutunk. A tér legfőbb nevezetessége a Nemzeti Múzeum és Szent Vencel életnagyságú lovas bronz emlékműve, melynek talapzatánál az ország négy védőszentjének szobra áll, Ludmila, Ágnes, Adalbert és Prokop. A tér egyik oldalán felsétálunk a Nemzeti Múzeumig, aztán a másik oldalon vissza. A cukrászdában Marlenka hívogat, 45 korona egy szelet, megkóstoljuk. Finom ez is. Az újvárost bebarangolva lejutunk a Moldvához. Még mindig meleg van, megint jár egy sör. Egy kis tér hangulatos kerthelységében pihenünk meg.16:45. 60 korona. Az újváros üzleteit nézegetve egy cipőboltban leárazás van, így 300 koronáért kapok egy tutyit, nagyon kényelmes, köszönöm. Ennek megörülve újabb sör, 50 korona. Megtaláljuk a Szent Jakab templomot, ahol egy mumifikálódott kéz van „kiállítva”. Állítólag ez a 400 éves kéz rémisztgeti a tolvajokat. A monda szerint egy tolvaj el akarta lopni az oltáron lévő Madonna ékszereit és a kéz olyan erővel ragadta meg, hogy később amputálni kellett a tolvaj karját. Zárva. Egy árkád alatt szép kis térre jutunk, ahol a bioboltban ajkamat ápolom. Visszatérünk az Óváros térre, majd tovább a Károly híd felé újra, de észrevesszük a Hard Rock Cafe-t – be is megyünk, fantasztikus! Újra végigmegyünk a Károly hídon, sorbaállás van a Nepumuki szobornál, látjuk, hogy símogatják, hát mi is. Itthon kiderül, hogy a kívánságunk teljesül. Visszaindulunk az Óváros tér felé, de előbb bemegyünk a Károly híd lábánál lévő templomba az esti misére. Gondolván, hogy a Szent Jakab templom is nyitva, visszamegyünk oda is, igen, nyitva, itt is mise van, de nincs kéz, körbejárjuk a templomot, de nem találjuk meg. Talán jobb is. Élvezzük az esti Óváros forgatagát, hangulatát. Még egyszer megnézzük a kivilágított Károly hidat, a Várat. Villamosra szállva visszadöcögünk a kempingbe. No korona Ja, egy sör Tibinek zárásként – 23 korona. 21:37 Vasárnap. Fél 9-kor indulunk a kempingből, villamossal megyünk a városba. Újra no korona a jegy. A Cehúv most budai oldalán kiszállunk, és az emelkedőn felmegyünk a hegyre, szép a rálátás a városra. A tömeget követve hamar a várhoz jutunk. Megvesszük a nagy kör belépőjegyét – 350 korona/fő. Igy kilenc látnivalót tekinthetünk meg „ingyen”. A prágai vár (Prazsky hrad) Európa legnagyobb várkomplexumának számít, és a Guiness-rekordok könyve szerint maga a vár, 570 méteres hosszával, és 130 méteres szélességével a világ legnagyobb ősi vára. A régi időkben innen kormányozták az országot a cseh királyok, ma pedig itt van a cseh köztársasági elnök irodája. Számos háború, tűzvész, felújítás, és különböző történelmi korok eredményeképp igen változatos paloták, erődítmények, és templomok jöttek itt létre. Csodás kilátása miatt is igen népszerű. A fantasztikus, varázslatos hangulatú prágai várnegyed kötelező nevezetességnek számít mindenkinek, aki Prágában jár. Története a 12. századig nyúlik vissza, amikor is megépült egy román stílusú vár. Luxemburg János a vár környékére jobbágyokat telepítette be, és ezzel megkezdődött a Várnegyed bővülése. A várat a 14. században IV. Károly gótikus stílusban újjáépítette. Egy 1541-es pusztító tűzvész után szinte az egész negyedet újjá kellett építeni. A Hradzsin 1598-ban kapta meg a szabad városi rangot, míg 1784 óta az egyesített Prága része. Először az aranyutcácskába megyünk, megnézzük az emeleten a kiállítást, a parányi házakat a kicsi utcában. Zlatá Ulicka: a kis, hangulatos, rendkívül népszerű utcában 11 darab, a 16. század végén épített házacskát lehet megcsodálni. Ez Prága legkisebb utcája, kevés háza, és a miatt is, hogy a házak igen picik, leginkább törpék férnének be. Nevét onnan kapta, hogy a legenda szerint II. Rudolf idejében itt éltek az alkimisták, akiknek az volt a feladatuk, hogy rájöjjenek az aranycsinálás titkára. Talán ez nem igaz, de egy másik történet igaz, és jóval érdekesebb: a 19. században, az egyik házban egy öregember élt, aki minden pénzét a varázslásról szóló régi könyvekre költötte, és a házban titkos kísérleteket végzett. 1831-ben a helyiek egy nagy robbanást hallottak, és Uhlét, az öregembert a házban holtan találták, egy sárga kővel a kezében. Később a kőről bebizonyították, hogy arany. Nem tudni, hogy került az arany a házba, elképzelhető, hogy az öregember tényleg rájött az aranycsinálás titkára. Jóval később, a 22-es számú házban élt Franz Kafka. Az Arany utca házaiban középkori fegyverek, textiláruk vannak kiállítva, és szuvenírek kaphatók. Innen a Mihulka lőportoronyba megyünk. A Mihulka-torony a 15. század végén épült, az egyik új védelmi bástyaként. A "Mihulka" nevet a 19. században kapta, azelőtt új toronynak, körbástyának, a "svéd laboratórium laboratóriumának", és lőportoronynak hívták. Ez volt a vár ágyútornyai közül a legnagyobb, de védelmi képességeit sose bizonyíthatta. 1541-ben, tűzvészben elpusztult. A 16. században Tomas Jaros újjáépítette, aki itt is lakott, ezután II. Rudolf alkimistái dolgoztak a toronyban, majd lőporraktár lett. 1641-ben ismét megsérült a svéd csapatok támadása következtében. Később itt lakott a vár sekrestyése. 1967-1980 között felújították, 1982-ben múzeum nyílt benne. Cseh katonaság ruházatát mutatja be igazából. Megnézzük a Régi Királyi Palotát, és a Prágai Vár történetéről szóló kiállítást is. A Szent György kolostort hamar végigfutjuk, képtár található benne, nem tetszik. Mellette áll a Szent György bazilika vörös épülete. E románkori templomot 920-ban alapították. Kicsit sütkérezünk a napon, mert a Szent Vitus Székesegyház délben nyit, addig mise van. Kicsivel dél előtt a bejárathoz megyünk, de lám, hosszú a sor, próbáljuk megkeresni a végét, ami a templom oldalánál kígyózik hátrafelé, aztán egyszer csak nyílik egy oldalajtó, besurranunk, és máris a misét hallgatjuk. Nagyon szép a templom, láthatjuk Nepumuki Szent János síremlékét is. A hivatalosan Szent Vitus, Vencel és Adalbert nevét viselő, a köztudatban azonban továbbra is csak az első cseh szent nevét viselve Szent Vitus katedrális Prága legnagyobb s egyúttal római katolikus érseki temploma. A prágai várban található székesegyház ezen a helyen már a harmadik Szent Vitus templom. Az első szentélyt – egy kis körtemplomot – Vencel fejedelem építtette 930 körül, ezt később háromhajós román bazilikává bővítették. A mai, elsősorban a francia gótika jegyeit magán viselő katedrálist IV. Károly kezdte építtetni a francia Narbonne dómjának mintájára 1344 és 1352 között. Első vezető építésze Arrasi Mátyás, majd halála után Peter Parléř voltak. A főtorony a reneszánsz sisakkal és erkéllyel csak 1564-ben készült el, az építési szünetek oka a huszita háborúk kitörése, majd a harmincéves háború bizonytalan időszaka volt. A toronyóra az „órás-császár” II. Rudolf (1552-1612) idejében került föl a toronyba. Az alsó számlap a negyedórákat mutatja, a felső az órákat jelzi. A barokk hagymakupola kétszáz év múlva került a régi helyébe. A neogótikus főoltár 1868 és 1875 között készült, előtte fehér márványból faragott reneszánsz síremlék magasodik, rajta középen I. Ferdinánd, jobbján fia, I. Miksa, balján felesége, Jagelló Anna. A templom a végleges formáját csak a XIX. század második felében kezdeményezett építkezés során kapta, ekkor épült a mai főbejárat és a teljes nyugati homlokzat. Az építkezés 1929-ben, Szent Vencel halálának ezredik évfordulójára fejeződött be. A háromhajós, kereszthajós székesegyháznak 24 oldalkápolnája van. Legdíszesebb része a 100 jáspis és 100 ametisztkővel ékesített és IV. Károly-korabeli freskókkal borított Szent Vencel-kápolna, ahol a cseh koronázási ékszereket is őrzik. A székesegyház nemcsak királyi kincstár, hanem az uralkodók temetkezési helye is. Itt nyugszik a cseh és az európai történelem számos jelentős személyisége, többek között Nepomuki Szent János. Magyar vonatkozású a Szent Zsigmond-kápolna: Báthori Zsigmond erdélyi fejedelmet, aki életének utolsó tíz évét Csehországban töltötte, 1613-ban bekövetkezett halála után ide helyezték örök nyugalomra. Síremlékét 1736-ban ezüstből készítették tiszteletére, akit az ellenreformáció legjelentősebb mártírjaként tartanak számon. A katedrális hossza a kereszthajóval és a kápolnák füzérével együtt 124 m, a kereszthajó szélessége 60 m, magassága 34 m. A főtorony magassága 96,6 m, a boltívet 28 pillér tartja. Kripta: Lépcsőkön lejutva juthatunk a kriptába, ahol IV. Károly is nyugszik négy feleségével. A királyisírokon kívül az egykori rotunda és a bazilika maradványai is láthatók. Már csak Szent Vencel szőleje maradt vissza a látnivalók sorából. Látjuk az őrségváltást, a várfalról gyönyörködünk a városban. A szőlőskert bejáratánál 30 koronáért „ezüspénzt” kapunk, amit jófajta muskotályos borra válhatunk. Igazán fejedelmi: napsütésben, kilátás a várra, borocska, zenekar a talpalávalót húzza…mi kell még? Egy hosszú sétányon elindulunk, hogy megnézzük a vár nyugati oldalára eső részeket is így a Hradzsin térre jutunk. A Hradzsin főtere környékén alakították ki a jobbágytelepülést, melynek lakói a prágai vár kiszolgálásán dolgoztak. Nagyon szép ez a rész is. Fél kettő van, megejtjük mai első sörözésünket egy kiskocsmában, ahol utopenec, azaz „vízbefúlt” is kapható. Nevét és ízét közel kétszáz éve ismerik Csehországban. Története szerint élt egyszer egy apró faluban egy vízimolnár, aki a több lábon állás jegyében egy vendéglőt is üzemeltetett. Éppen az ő idejében terjedt el egy újfajta tartósítási módszer, a légmentesen záródó befőttesüvegekben való élelmiszertárolás. A molnár és vendéglős egy alkalommal krinolinokat tett a befőttesüvegbe, majd egy adag karikára vágott hagymát rakott rá, és az egészet addig ismételte, amíg tele nem lett az üveg, ekkor az egészet feltöltötte ecetes vízzel. Este már árulta is az újféle csemegét a sörissza vendégeknek. A pácolt krinolin híre hamar eljutott távolabbi vidékekre is, és a molnár gazdagodni kezdett. Egy alkalommal azonban, amikor malmának kerekét javította, egy szerencsétlen mozdulatot követően a vízbe zuhant, és megfulladt. Amikor a balesetnek híre ment, a környékbeliek kezdték az ecetes-hagymás krinolint „utopenec”-nek, azaz „vízbe fúlt ember”-nek nevezni. Az utopenec elkészítése viszonylag egyszerű: rövid krinolinokat, hagymát, borsot, szegfűborsot, esetleg savanyú uborkát és peperonit elrendezünk egy befőttesüvegben, és sós, ecetes vizet öntünk rá. Egy-két nap érlelés után fogyasztható. A díszes Loreto templom felé indulunk, mivel már sok templomot láttunk, nem megyünk be, szemben leülünk a fűbe, elolvassuk a tudnivalókat róla. Kiderül, hogy egy olasz templom mintájára építették. Menjenek be az olaszok, van is belőlük bőven itt. Meghallgatjuk a harangjátékot, majd a Külügyminisztérium épülete mellett macskaköveken a Strahov kolostorhoz jutunk. Itt véget ér a várban tett sétánk, hangulatos utcákon lefelé battyogunk, üzletek, ékszerboltot váltják egymást, és a külföldi nagykövetségek épületei, a magyart nem találjuk meg. Lejutunk a Kisoldali térre, ahol a másik Szent Miklós templom áll. Tegnap is láttunk egyet a Moldva túloldalán. Már fél 3 van, megéheztünk. A tegnapi jól bevált vendéglőt választjuk, így újra pestre megyünk, újra knédli, husi, desszert; 350 korona. Vissza Buda, majd a hídnál a zöldövezeti rész felé balra fordulunk. A park tele emberekkel, hülye szobrokkal, hamar továbbállunk, vissza a belvárosba. Minden utcácskát bejárunk, megpihenünk egy cseppet, aztán a parlamentet járjuk körbe, legalábbis errefelé vagy öt bejárati ajtóra is ez van írva. Kiérünk a metro állomáshoz, majd bemegyünk a Wallenstein kertbe. Gyönyörű a kert, a páva szívesen pózol nekünk, vagy a barátnőjének, sőt fehér pávát is látunk. Most már nyitva a Szent Tamás templom, gyönyörű. Nagyon fáradtan este 7-kor beülünk sörözni, kapuccsínózni. Jólesett, főleg a pihenés. A Kafka Múzeum előtti iszonyatos csúnya szobrokat látván örülök, hogy a múzeum már zárva, mi lehet ott bent? Az egyik hídon a fáradtságtól kimerülve tornyokat fényképezek…ha már száz tornyú prága, akkor legalább legyen sok toronyképünk. Lett. Sőt gyönyörű felvételek készültek a kivilágított várról. Helyi péksütemény a vacsoránk, ami felejthető. A pesti oldalon bóklászunk még, aztán miután az újságosnál nincs villamosjegy, igy…na nem…nem megyünk gyalog haza, újra bliccelünk; pedig most aztán tényleg becsületesek akartunk lenni. Recepció nyitva, egy éjszaka a kempingben autó, sátor, 2 fő = 390 korona. Sör nincs, zárva a kocsma. Hétfő. Fél 7 kelés, csomagolás, gyorsan, egyszerűen kitalálunk a városból. Meg kell állnunk egy benzinkútnál megnézni a térképet, mert hazafelé Telc – telcs - városába szeretnénk menni. Segít a kutas, Jihlavánál forduljunk le. A falvak utcáin vesszős gyerekek járnak locsolni. Fűzfavesszőből font felmasnizott bottal veregetik a lányokat, hogy egészségesek, szerencsések legyenek, cserébe csokit kapnak. Telč a legszebb cseh városi emlékrezervátumok egyike. Főleg reneszánsz épületek egyedülálló mértékben fennmaradt komplexuma, amelynek dominánsa a lenyűgözően szép reneszánsz kastély és városi tér. II. Leopold uralkodása idején a telči várkastély a széles környék kulturális központjává lépett elő. A város gazdag történelmi, művészeti és architektonikai hagyatékkal bír. A város különleges arculatát Hradec várurai sokéves uralkodásának köszönheti, akik a Rožmberkek mellett a Cseh–Morva határvidék leghatalmasabb földbirtokosai voltak. A kulturális minisztérium 1970-ben a települést védett városi emlékrezervátummá nyilvánította. Napjainkban a város elsődleges feladatai között tartja számon a gazdag történelmi hagyaték megőrzését és az idegenforgalom fejlesztését. Ebben jelentős támogatásnak számít, hogy Telč városát 1992-ben felvették az Unesco kulturális és természeti világörökségének jegyzékébe. Fantaszikusan jól néz ki ez a telcs, körbejárjuk a teret, minden házát megcsodáljuk, minden házát lefotózzuk. Miután a reggeli kimaradt, ezért a büfében eszünk egyet. Felejthető, sok pénzért, legalábbis az edigiekhez képest, na jó a süti és kávé finom. 1008 koronáért tankolunk. Hamar átsuhanunk két országon, fél 2-kor Rajkánál vagyunk, pár óra múlva otthon. Hát ez jó kis kirándulás volt, annyi sört ittam két nap alatt, mint eddig a 40 év alatt.