Mikor még édesanyám öltöztetett emlékszem, szinte rám se lehetett imádkozni a szandált, egyszerűen ciki volt egy fiúnak az óvodában szandálban megjelenni, fehér zoknival. Aztán felcseperedtem és egyszer csak úgy döntöttem, hogy nem is lehet olyan rossz dolog az a szandál. Főleg mivel már létezik sportos kivitelben is, szellőzik a láb, meg olyan laza viselet.
Elmentem tehát a boltba és viszonylag olcsón (6 éve 3-4e Ft) vettem egy Asics szandált. Ezt sikerült egy nyáron belül szétszaggatnom - szerencsére, mert nem is tetszett annyira -, így legalább az árát visszakaptam, azaz levásárolhattam.

Tanulván az esetből valami tartósabbra vágytam. Gondoltam a bőrszandi tovább fogja bírni ezért esett választásom a Montrex márkájú egyedre (5,5 éve kb. 8e Ft.). Ezzel eleinte nem volt semmi baj, büdösnek ugyan büdös volt - ez szerintem a szandálok jellegzetes tulajdonsága, de csak akkor, ha mezítláb használják -,és vizes körömkefés tisztítás után megkeményedett.
Mivel erre a műveletre szinte hetente szükség volt, ezért kicsit kényelmetlen lett, és a bőr bélésnek sem tett jót. Hogy teljesen őszinte legyek a szandál ellen elkövettem egy nagy vétket: elmentem a Rábára vizitúrázni. Ez még nem is lett volna baj, de ha vizitúrázik az ember, akkor valahogy ingerenciát érez arra, hogy a lábát a vízbe lógassa. Én olyan snassznak éreztem a szandált levenni, hisz nem cipő, és úgy is meleg van, pillanatok alatt megszárad. Szóval szétázott a bőr, főleg amikor nedvesen gyalogoltam benne - néha ki kellett szállni a csónakból, mivel a kocsmához valahogy el kellett jutni. Jelentkezett is ennek a következménye: a bőr síkossá vált, ezt lehetett a pántok meghúzásával korrigálni. Bizonyos helyeken teljesen "elmállott", másokon pedig összegyűrődött. Szóval a szandim a második nyár közepére úgy nézett ki, mintha az alföldeket kopott röghegységek választanák el, amelyek völgyeit a folyok hordalékukkal feltöltötték (a hordalék eltávolítása rendszeres esti rutinná vált), és az egész közepén az erózió következtében lassan kezdtek előtűnni a földtanilag ősibb papír- és gumirétegek, ezeket nem sikerült korrigálni.
Mindez után ebben a szandálban gyönyörködni lehetett, mint egy műalkotásban de a használhatósága kétségessé vált. Máig a cipőszekrényem mélyén pihen, lehet egyszer majd közszemlére teszem, szerintem szép.

Mivel én olyan jófej gyerek vagyok ebből is tanultam, a bőr szép és egészséges de a víz nem jó neki. És mivel mindemellett kitartó is vagyok, ismét elmentem a boltba most kicsit jobban kinyitottam a pénztárcámat és vettem egy Teva szandált (13e Ft), a legegyszerűbbek közül valót. Ezt kicsit meg is bántam, mert mindig, amikor elkezdem hordani a kisujjamnál lévő műanyag kapcsolóelem feltöri az ujjamat, de egy hét után már nincs vele semmi gond. ( a drágább típusoknál a műanyag és a láb között már van egy puha szövetréteg). Szóval ez tényleg a legegyszerűbb szandi de nagyon tartós immáron 5. nyara szandál, és ezt annak ellenére, hogy megjárt jó pár patakot, halastavat, no meg a Balatont is, és néha télen is használom a kollégiumban.
Összességében nagyon elégedett vagyok vele, a talpa se belül se kívül nem csúszik, még vizesen se, hamar büdösödik, mint minden eddigi szandálom, de tisztítása egyszerű. Az igaz, hogy a talpam izzad benne, de ha megyek, akkor szellőzik is rendesen. Ha sokáig ülök vagy állok egyhelyben, akkor a szagok nagyobb intenzitással törnek elő. Szóval menésre tervezték, ezt azért is állíthatom, mert biciklizni sem a legkényelmesebb, és ott se szellőzik rendesen a talpam, meg a felépítése sem felel meg ennek a célnak.
Az igaz, hogy gyaloglásra, de nem túrázásra találták ki, vagy csak esetleg teljesen rendben tartott túraösvényeken, vagy olyan helyen, ahol nincsen aljnövényzet. Mikor egyszer eldöntöttük, hogy milyen jó lesz majd szandálban kirándulni, a poros országútra jó is volt, bár egy idő után a lábunk olyan lett, mintha fekete zoknit húztunk volna (persze a szíjak helye fehéren virított), de ahogy letértünk a szűkebb turistaútra a második szederbokor után megmostuk a lábunkat és belebújtunk jó öreg bakancsunkba.

Szóval szerintem túraszandál nem létezik, de vannak olyan helyek, ahol lazább a terep és a növényzet megengedi (pl. patakmeder) ott nagyon jól hasznát lehet venni. Tópartra és városba is kiválóan alkalmas, csak legyen lehetőség utána lábat mosni. Szóval túrázáshoz néha jó a szandál, elő lehet venni. Nagy előnye, hogy kis helyen is elfér. De egy biztos, hogy a bakancsnak ott a helye mellette, pontosabban a bakancs mellett lehet helyet szorítani a szandálnak.
Mások véleményeit és tapasztalatait várom az itour@itour.hu címre. Maradok a szandál mindennapi használatának híve.